matareseklan

Még PC-s korszakom alatt a Splinter Cell játékok nagy kedvenceim voltak. A lövöldözős játékokban nyújtott egy kis újdonságot, hiszen nem csak a mészárlás volt a cél, hanem gyakran úgy kellett feladatokat megoldani, hogy senki se lásson meg, vagy senki ne haljon meg az akciód alatt.

Az NSA ügynök, Sam Fisher kalandjai nekem a Chaos Theory-val véget értek, hiszen a Double Agent már a videó kártyám tulajdonságai miatt nem indult el a notin. Azonban az X-boksz 360-nál nincs ilyen bajom, így hosszú kihagyás után Sam Fisher (aki már majdnem Jack Bauer-t übereli nálam) bőrébe bújva, újra nekiindulhatok megmenteni a világot.

Amikor először hallottam erről a játékról, az első fontosabb információ az volt, hogy a titkos akciók alatt már morális és/vagy érzelmi döntéseket is kell hozni. Ez nem tetszett, mert így a világ védelmezőjét (Fisher) kicsit brutálisabb és véresebb kezűnek mutatták be. Persze ez csak a játékostól függ, hogy tényleg ilyen lesz-e.

Röviden a történet annyi, hogy miután egy balesetben szeme fénye, egyetlen kislánya meghal Sam-nek, kiégett és életunt ember lesz. Ezért elvállal egy nagyon fontos és veszélyes feladatot, beépül egy bűnbandába. Tulajdonképpen itt el is jutottunk oda, amit kicsit fentebb írtam, hogy néha döntéseket kell hoznunk a feladataink alatt. Van két csík, az egyik a JBA (a banda neve) a másik az NSA (Nemzetbiztonsági Hivatal) hozzánk való viszonyát jelzi. Ha megölünk valakit aki a jófiúk csapatát erősíti, vagy akciónk során ártatlanok halnak meg, akkor az NSA irántunk való bizalma megcsappan és a csík lejjebb megy. Ha meg nem tesszük meg, amit a banda kér, akkor ők nem fognak megbízni bennünk.

Persze ez nem olyan nehéz, mint elsőre tűnik, az akciók során mindig van kiskapu, vagy van olyan lehetőség, hogy ide is nyalunk és oda is… Ráadásképpen vannak másodlagos feladatok néha elég, ha ott jók vagyunk az egyik csapat felé. Az igazi nagy kihívás a játék végén (meg egyszer közben) van, amikor a több döntésből választhatunk, és több befejezés is lesz.

A kettős ügynökösködést egyébként számomra unalmassá tették valahol. Már megszoktam, hogy az előző részekben sok pálya és sok érdekes terület várt rám. Itt azonban a tíz küldetésből 4 a rossz fiúk területén zajlik. Megbíznak házon belül feladatokkal, amit időre kell teljesíteni. Ha ez megvan, és még van rá mód, akkor az NSA feladatokat is meg kell csináljuk. Ez általában ujjlenyomat beszkennelést, a terroristák személyi anyagának begyűjtését jelenti, olyan helyeken, amire eleinte tilos bemennünk. A másodlagos küldetések pedig tréning, lövészet és hasonlók. Ezek a pályák, főleg mivel szinte mindig egy házban, majdnem egy adott terület játszódtak, nem tetszettek. Azonban a többi 6 küldetés megint változatos helyszínekre kalauzol el minket, a luxushajótól a kongói köztársaságig. Ezeken a pályákon aztán kiélhetjük magunkat. Jég alatt úszkálás, járőr lehúzása víz alá, felhőkarcolón mászkálva, miközben helikopter üldöz minket.

Amennyiben végeztünk a küldetésekkel jön az értékelés, a számítógép összeállítja, hogy mennyi idő volt a feladat végrehajtása (általában 1 óra alatt, de volt amikor nem), mit sikerült teljesíteni, mit nem, hány százalékosak vagyunk, mennyit öltünk stb. Ez tetszett, bár én elég gyatra teljesítményt nyújtottam. Ráadásul voltak olyan tárgyak (repesz gránát, gumilövedék), amiket csak akkor értünk el, ha jók voltunk az adott küldetés alatt, vagy valami részfeladatot megcsináltunk. Ez már kevésbé tetszett, bár arra ösztönözte az embert, hogy ne rambózzon, hanem lopakodva kerülje ki az ellenfelet, vagy fojtogatva/késelve/fejlövéssel csendesen irtsa le őket.

Van egy tetszetős újdonság a játékban, az akciók előtti videók után egy váratlan helyzetbe kerülünk. Ezek tök jók voltak, főleg, hogy nézem a videót, mondom, majd ha földet értem a repcsiből való kiugrás után már én irányítok, de nem, hirtelen beakadt az ernyő, ráadásul nekem kellett a karaktert mozgatni, hogy irányban tartsam. Nice.

A játékélményt növelte a grafikai teljesítmény. Ezt aztán tényleg nem érheti panasz. Gyönyörű szép jelenetek, látványos akciók. Ebben persze szerepet játszik az, hogy a pályáknak hála, olyan élményekben lehet részünk, ami kevés játékban. Ráadásul Sam Fisher alakja, izmai olyan jól és részletesen ki lettek dolgozva, hogy le a kalappal a készítők előtt. Egyébként hozzá kell tenni, hogy a korábbi részekben inkább éjszaka dolgoztunk, és a grafikai motort alig láthattuk tényleges valójában, hogy mire képes, most gyakran játszódik napfény mellett egy két küldetés, így kiaknázták a készítők az Unreal Engine 3.0-t maximálisan.

Az M.I. is jól muzsikál, sőt igazából túl jól. Gyakran futottam bele ellenséges tűzbe, amikor elbaltáztam valamit, mert észrevettek, vagy mert túl hangos voltam. A lövéseik, a fedezékbe bújás, vagy a hátunkba kerülés is azt mutatja, hogy az előző részektől jobb ellenfeleink vannak. Az. M.I.-t el is hagyva kiemelném rögtön, hogy a régi fajta láthatóság mutatót elhagyták a készítők, most az van, hogy egy kijelző ledje világít a hátunkon/mellünkön/fegyverünkön, az ha zöld akkor minden ok, ha sárga, akkor észrevehetnek, vagy valamivel felkeltettük az ellenség figyelmét (ajtóbecsapódás, fütyörészés), ha pedig pirosba vált át, akkor vészhelyzet van, lebuktunk. Ez utóbbi a küldetés újrakezdését is jelentheti, persze az utolsó mentéstől, vagy checkpoint-tól, vagy pedig a környéken lévő HUD-on pirosnak megjelölt ellenfelek leirtása után minden visszaáll a normális menetrendbe.

Egyébként a menü/feladatok/3D térkép sem nyűgözött le teljesen, néha mint egy hülye mászkáltam egy-egy küldetésnél mert nem tudtam mit kell csinálni, és nem azért, mert nem értettem, de a 3D térkép szerintem csak 50%-ban használható, a feladatok leírása meg eléggé színes, főleg ha időre megy, ez zavaró tud lenni.

A kelléktár egyébként nem változott, a kód és széftörők szebben kidolgozottak (néha ezek kinyitása is időre megy) a fegyverek ugyanazok, a gránátok pont, mint az előző részekben. Ezek legalább már a jól megszokottak, így nagy gyakorlattal használtam a gumilövedéket például az olyan küldetéseknél, ahol nem lehetett ölni.

Nos, azt hiszem a negatívumokról is kell ejtsek néhány szót. Bár én még csak nagyjából fél éve vagyok konzolos, de vannak dolgok, amiket nagyon nehezen tudtam ennek a játéknak az irányításakor megszokni. A PC-s egér+billentyűzet kombináció jobban bejött. Gyorsabb voltam és hatékonyabb is. Itt néha sokat bénáztam egy-egy akciónál. Persze ez nem a játék hibája, de nekem a játékélményt lehúzta kicsit. A másik nem éppen legpozitívabb dolog. hogy rövid a játék. Én az ellenfél táborában lejátszódó küldetéseket nem is számoltam, azokkal hamar meg is voltam, ráadásul nem is nyűgözött le annyira, viszont a 6 maradék pálya egy teljes játékhoz kevés.

Azt hiszem az első infóim a játékról rosszak voltak, hiszen azt hittem Sam Fisher gonosz lesz, de igazából ebben a játékban is hozza a formáját, bár egy kicsit rosszalkodva (álá Jack Bauer), de újra megmenti a világot (vagy nem). Aki egy kis kikapcsolódásra és lopakodásra vágyik, az semmiképpen se hagyja ki a játékot, az NSA ügynök jobb, erősebb, szebb mit volt. Ahogy a korábbi összes Splinter Cell játékkal, így ezzel is nagy öröm volt játszani, mert az ember órákra bele tud merülni a lopakodásba és lapulásba. Azonban néha a kisebb hibák bosszantóak voltak, de azért azt hiszem Sam Fisher-t újra elő fogom még venni a polcról.