matareseklan

Vannak olyan játékok az ember életében, amik elsőre nagyon szarnak tűnnek, aztán ahogy egyre többet hajtja az ember, annál tetszetősebb lesz, és mire végzel vele, már egészen megszeretted és nem ok nélkül osztályozod magasabb pontszámmal. Ilyen a Mercenaries 2 – World in Flames is.

Azzal kezdeném, hogy nagyon nagyon nagyon vártam ezt a game-t, a videók alapján az egekig magasztaltam, már a megjelenés előtt. Nem hiába, hiszen ilyen (katt) és ilyen (katt) videók jelentek meg róla. Az első csalódás akkor ért, amikor a 17-es karikáról értesültem, tehát, hogy se vér, se szitkozódás nincs benne. Ez utóbbi olyan durva módon lett megcsinálva, hogy a Chris Jacobs nevezetű karakterünk szókincse gyakran sípolás… A második csalódás a grafika és az M.I. terén ért, de rögtön itt ért egy pozitív hatás is, és minél többet játszottam, annál jobban megszerettem a Mercenaries-t. De nem akarok ennyire előre rohanni, inkább elkezdem az elején.

A történet 2010-ben játszódik, Venezuelában járunk. Egy helyi milliomos, még több pénzre akart szert tenni, ezért meggyőzvén az egyik tábornokot, háborús helyzetet robbant ki, ezzel rátéve kezét az olajra. Itt kapcsolódunk be a képbe, mert ugye ezt nem nézik jó szemmel az amcsik, és ha ők itt vannak, akkor lesznek bizony kínaiak (mert mostanában az a trendi, nem a ruszki), meg gerillák és hasonló irányzatok. Itt gyorsan hozzáfűznék egy érdekes kis történetet. Venezuela mostani ura, Hugo Chavez. Amiről ő elhíresült, hogy próbálja összehozni a Dél-Amerikai országokat, mégpedig az USA ellen. Tulajdonképpen nagyban kézre játssza országát az oroszoknak, ezzel kockáztatva egy újabb Hidegháborút. Sőt, jelenleg, mikor ezt a „cikket” írom, akkor is éppen orosz hadihajók tartanak Venezuela irányába egy közös hadgyakorlatra, érhető, hogy az USA nem örül ennek, és a grúz konfliktus óta nem a legjobb a kapcsolat a két nagyhatalom között.

De ennyit a politikáról és a háttérről. Mivel zsoldosok vagyunk, nekünk ez móka és kacagás, ráadásul sok-sok pénz. A játék elején 3 karakter közül választhatunk. Matthias, a svéd börtönből szabadult nagydarab extrém kinézetű katona. Az ő speciális képessége, hogy tűzharc után hamar tud gyógyulni és az ő arcával lehetett legtöbbet találkozni a játék reklámozásakor. A második karakter Chris Jacobs. Ő szintén egy nagyra nőtt fekete katona, akinek az extrája méretéből adódik, tehát több skulót tud eltárolni. Az utolsó, harmadik szereplő pedig Jennifer Mui, aki egy hongkongi csaj, specialitása pedig a vékonyságából és fürgeségéből adódó gyors futás. Mindegy, hogy kit választunk ki, a történet ugyanaz lesz, csak más szereplővel.

Miután Venezuelába érkezünk, elvállalunk egy ismerős által ajánlott melót. Egy tábornok kiszabadítása a feladat. Ez tulajdonképpen egy gyakorló küldetésnek is felfogható, hiszen megtanuljuk a fegyverek és járművek kezelését, a PDA hasznosságát, majd ezután (vigyázat spoiler) egy seggbe-lövéssel kell menekülnünk. A történet annyi, hogy a megbízónkon, az ismerősön és a tábornokon kell bosszút állnunk, de úgy, hogy közben a képbe kerülő szereplőknél feladatokat vállalunk el, ezzel gyarapítva tudásunkat, pénzbázisunkat, fegyvereinket, utánpótlásunkat. A csapatunkhoz tartozik még Eva Navarro technikus, Ewan Devlin helikopterpilóta, és Misha Milanich bombázópilóta. Őket a küldetések alatt tudjuk majd összeszedni és alkalmazni (Misha a kalózoknál, Eva Ewan infói alapján kerül majd hozzánk, miután megkerestük őt). Különlegesség még, hogy mielőtt csatlakoznak hozzánk, egy feladatot kell majd teljesíteni, ha az megvan, jönnek az új alkalmazottak. Újítás még, hogy ezekkel a szereplőkkel később a bázison (PMC) találkozhatunk, sőt ha beszédbe elegyedünk velük, kiderül, hogy különféle feladatok megoldására is van lehetőség, és ezzel gyakorolhatunk például helikopteres feladatokat, bombázást és lőfegyverek kezelését.

Venezuelában tehát a háború kirobbanása miatt igazi táptalajra talál a magunkfajta zsoldos. Azonban a területeken több kisebb háború zajlik. Az Universal Petroleum (UP), amcsi olaj szervezet, a People’s Liberation Army of Venezuela (PLAV), baloldali kormánypárt serege. Majd ahogy a történet kibontakozik, jönnek még, The Allied Nations (AN), Kína, és egy Jamaikai kalózbanda. Az, hogy kik mellé állunk és kiket segítünk, kinek fogadjuk el a megbízását, rajtunk áll. Lesz egy kis mérő a PDA-n, ami mutatja, hogy kivel milyen viszonyban vagyunk éppen. Egyes oldalakon pár órás végigjátszást írnak, hát én 22 órásra húztam el a játékot (save game infó), rengeteg küldetést megoldva több oldalnak is. Persze ha valaki már kevésbé szeret, az automatikusan elkezd rád lőni, amint meglát, így van lehetőség lepénzelésre, tehát az adott frakciónak jutatott pénzmaggal tudod kiváltani, hogy békén hagyjanak.

És akkor a vágjunk bele a játékba. Amint megvan a bázisunk, körbe járhatjuk a térképet, ami eleinte még kicsi, majd egészen hatalmas lesz. Amikor kint vagyunk a terepen, megcsodálhatjuk a grafikát, ami szépnek szép, de messze nem olyan, mint amilyennek a videókban tűnt. A karakterek még rendben, de ahogy a dzsungelben mászkálunk, vagy a köveket vizslatjuk részletesebben minden kicsit elnagyoltnak tűnik és darabosnak. Ez annyira nem zavaró, mert az első tűzharc után (akarom mondani az első RPG-s rombolás után) már elfelejtjük milyen gagyi is néha a vidék. Több részre lehet ezt is szedni. Van városi, vidéki rész, van dzsungel és vannak hegyek, völgyek, tengeri kalandok. Attól függően, hogy ki hova tartozik járőrőznek, vagy összecsapnak az ellenséggel az NPC-k.

Ja igen, ha már itt tartunk, akkor essen szó róluk, a mellékszereplőkről, és az M.I.-ről. Valószínűleg félelmetes látvány lehet egy dzsip egy autósnak, mert szinte össze vissza menekülnek előlünk, még akkor is ha tök szabályosan közlekedünk. A gyalogosok lazán besétálnak a kocsi alá (ez cash levonással jár). De ellenfeleink sem észlények, elég könnyű őket leverni, kedvencem, mikor odaállok egy tankjuk elég, majd a másik addig lő, míg szét nem robban a társa…:D Szóval ez mínusz pont, bár az észt a tömeggel kompenzálják, mert akárhányszor le akarunk csapni egy célpontra, rögzített géppuska és gránátvető, RPG-s bunkerek és hasonló szépségek várnak ránk.

Nemcsak feladat teljesítés után kapunk pénzt, hanem a pályán mászkálva gyűjthetünk össze dolgokat. Pénz, lőszer, olaj juthatnak birtokunkba. Ha elmegyünk egy ilyen pont mellett, a térképen felvillan a jel, és csak annyit kell tenni, hogy helikoptert kérünk, megjelöljük, majd a felvétel után már ott landol a készleteink között. Azonban vásárolni is tudunk, mert a fő központok (UP, PLAV stb) mellett lesznek olyan helyek, ahova ha betérünk a SHOP módban vehetünk C4, RPG utánpótlást, repülős felderítést, bombázást, tank elhárítókat és egyéb veszedelmes de csodálatos rombolásra készített termékeket. Ha pedig valahol a csatatér közepén szükségünk van valamire, akkor azt helikopterrel szállítják hozzánk (lőszer, PSZH, tank, de még helikoptert is kérhetünk).

És akkor elértem oda, ami a játék legszebb, legjobb, legérdemtelibb tulajdonsága. A rombolás. A robbanások. A fegyverek. Ez a mágikus hármas. Vagy inkább négyes. Mert a járműveket is hozzávehetném, bár azok eloszlanak az előző háromban. Szóval a játék legerősebb tulajdonsága a rengeteg fegyver és jármű, amiket ellenfeleinktől, vagy a polgároktól tudjuk elvenni csak úgy, mint a GTA részekben. Az ellenfeleink által birtokolt járművek (tank, helikopter) megszerzése kicsit nehezebb, az egy kis videó lejátszása alatt történik (emberünk felugrik a tankra, kinyitja a tetőt), nekünk meg a felvillanó gombokat kell adott pillanatban lenyomni. Ez tetszetős, főleg akkor, mikor elkezdünk velük rombolni. Szinte minden elpusztítható, csak idő és fegyver kérdése. Rendelhetünk légi csapást, lézeres beméréssel bombázást, tank ellen rakétákat, helikopteres segítségnyújtást stb. És ezekkel olyan gyönyörű robbanásokat lehet előhívni, amilyet ritkán látni stratégia játékban.

Amennyiben valaki mégis 5-6 óra alatt végigjátszaná a játékot, nem kell csüggednie, mert ha már az egész térképet felderítettük, és mindenkit megismertünk, legyőztük a főellenfelet, utána az el nem végzett feladatok még ott lesznek. Ugyanis a játék másik nagy értéke, hogy lesznek feladatok, ami a történet folyásához közvetlenül nem kapcsolódnak, tehát én tegnap befejeztem a játékot, Solano leölésével, de folytathatom a robbantásokat és irtásokat a külön küldetésekben. Néha azért jól esik csak úgy végigmenni a városon, vagy a gerillák által uralt területeken. Madarak szálldosnak, tűzpárbajok születnek, és mind min életszerű (csak nem túl szép).

Amiről még nem ejtettem szót, az a hang. Ez nekem mindig utolsó, mert játékban leveszem a zenét, tehát annak osztályzása nehéz. A fegyverek, járművek hangja pedig mély nyomott nem hagyott, bár nem rossz, de semmi kiemelkedő nincs benne. A menüben szóló zene viszont nagyon illik a játékhoz.

Van egy dolog így a végén ami még elég nagy negatívumként ért. Az a mentés/betöltés opció. Az egy dolog, hogy a load game az options-ben van, de hogy nem lehet rendesen használni, az már durva. Nincs autosave, és sima save game, játék közben, csak ha elmész egy frakció központjába. Ez úgy néz ki, hogy van egy feladatunk, 3 célponttal. 2-t már megsemmisítettünk, meghalunk, akkor előröl kezdődik az egész. De ha lementjük a 2. célpont megsemmisítése után, akkor sem onnan folytatódik betöltés után, hanem az elejéről. Szóval ez idegesített, ellene tenni úgy tudtam volna, ha visszavánszorgok valamelyik kiindulási helyre, de az meg sok loading felirattal jár.

Összegezve, nekem nagy mínusszal indult, ez a buta M.I. miatt kicsit meg is maradt, meg a néhol felületes grafika miatt, de erős középmezőnyig jutott, leginkább azért, mert befejezés után is bármikor elővehető egy pár feladat megoldására, ezzel új járműveket (tank, helikopter, dzsip, jetski) és új fegyvereket (atombomba) ismerve meg, bejárva a hatalmas venezuelai területet.

Mercenaries 2 adatlap

Kiadó:

Electronic Arts

Fejlesztő:

Pandemic Studios

Típus:

FPS

Grafika:

9

8

Hang/zene:

8

Játszhatóság:

8

Kezelőfelület:

8

Intelligencia:

7

Nehézség:

8

Hangulat:

8

Pozitívumok:

Hatalmas játéktér, sok küldetés, rengeteg fegyver, és jármű

Negatívumok:

Néha csúnya grafikai megoldások és buta ellenfelek

Előzetes:

trailer

Galéria:

image

ÖSSZEGZÉS:

--> Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik 0 Címkék: teszt Ajánlott bejegyzések: Teszt: Dead Space 2 (Xbox 360) Teszt: Castlevania: Lords of Shadow (Xbox 360) Teszt: Tom Clancy's HAWX 2 (Xbox 360) 25 éves lett Mario Krétai nyaralás A bejegyzés trackback címe: https://matareseklan.blog.hu/api/trackback/id/677174 Kommentek: A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban. Nincsenek hozzászólások. Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal süti beállítások módosítása Dashboard