Meglehetősen meglepődtem, mikor a BC2 lemezét a box-ba rakva, az első pályán egy II. világháborús időpont, helyszín és addig ismeretlen szereplők fogadtak. A japánok és csodafegyverük (pont nekik ne lett volna), illetve egy tudós kerül a képbe az első küldetés alkalmával. De nem lőném le az összes poént, ez csak egy rövid bevezető, ami ahhoz kell, hogy a történetünk szép kerek legyen. Az első fejezet befejezése után azonban visszatérnek a már ismerős szereplők, Marlowe, Sweetwater, Haggard, Redford, azaz a Bad Company. Nem közvetlen folytatásról van szó, tehát aki az első részt kihagyta, nem veszít sokat.
Az előd nem hagyott oly sok maradandó nyomot, azonban a Battlefield játékok soha nem a single részt kedvelőknek készültek. Csak hab volt a tortán, hogy a Bad Company első része már egy értelmes, egész jól felépített, nem csak a multis játékosoknak kedvező résszel is bővült. Ezt most überelték a folytatásban, mert bizony a történet jobban lett kidolgozva, bár elég sablonos lett, azonban valahogy értelmesebbnek találtam, mint az előzőt.
És pont ennek köszönhetően bizony, olyan helyszíneket járhatunk be, ami a legtöbb FPS rajongónak megdobogtatja a szívét. Lesz itt hó, sivatag, esőerdő, város, falvak, erőd stb. Természetesen a készítők megpróbálták feldobni a küldetéseket, így lesz hóviharban való menekülés, helikopteres móka, mesterlövészkedés megfelelő időjárási körülmények között és még sorolhatnám. Bónuszként még vannak gyűjthető fegyverek (minden pályán, egy vagy két különlegesség), illetve felrobbantható kommunikációs ládák.
A bejárt csatamezők hatalmasak, ráadásul több alternatív útvonalon is eljuthatunk a célig (persze, ha valaki a szürke zónába téved, rögtön figyelmeztetnek, hogy vagy visszatérünk a küldetéshez, vagy load checkpoint lesz). Ami nagyon tetszett, ha A pont-ból kiindulva B pont-ba géppuskafészek miatt nem jutunk át, akkor elég csak lyukat robbantani valamelyik oldalsó épületen, és máris ott vagyunk az ellenfelek hátában. A készítők által Destruction 2-nek nevezett rendszerben, minden széttörhető, felrobbantható, elpusztítható. Elvileg. Mert a házak (tégla, fa), fák, járművek, mind-mind a földig rombolhatóak, azonban vannak tárgyak, amiket nem sikerült semmiféle kemény fegyverrel elpusztítanom. Ki érti ezt?
A grafikát egyébként nem érheti panasz. A pályák gyönyörűek, néha megálltam a tűzharc közepén és a tengert, a hegyeket, vagy a fákat néztem. A Frostbite 1.5-s motor remekül dolgozik. A karakterek hibátlanok, az átvezető videók gyönyörűek, a robbanások, és ami azután marad, megint csak, mintha filmet néztem volna. Száll a por, füst van, nagyon életszerű lett. A fegyverek és járművek is rendben vannak. E téren az egyik legjobb a játék.
A kinézet mellett gyorsan megdicsérném még a hangokat is. A játékot 5.1-ben toltam végig, és komolyan mondom, ilyen hangzást még talán a Cod sem produkált számomra. A járművek, a fegyverek, a karakterek hangjai pazarok, az meg, hogy minden pontosan onnan jön és olyan hangot ad, amilyet kell, csak hab volt a tortán.
Apropó fegyverek. Vannak dögivel. Alapból két darab lehet nálunk, ehhez jön a melee attack-ban szereplő kés, és egy bónusz lehetőség a fegyvereken. Ez utóbbi általában gránátvető, vagy éppen c4, ilyesmi. Az ellenfelektől elvehető és elrejtve megtalálható fegyverek között akad, távcsöves, hangtompítós, kisebb, nagyobb, erősebb, gyengébb, mindegyik más-más célra. Ezek mellett ott vannak még a járművek, amiknél a korábbi hibát nem javították ki a készítők. Mégpedig az a bajom, még mindig, hogy ha beülök egy járgányba, akkor vagy lövök, vagy vezetek, a többiek csak lőni hajlandóak, de nem vezetnek. Ez persze csak akkor fordul elő, ha nem küldetést akarok végrehajtani, csak mászkálni a pályán. De elég idegesítő tud lenni így is. A másik dolog, ami itt fájt, hogy a járműveket kevesebbszer tudjuk használni. Az első részben szinte teljesen végig lehetett tolni minden pályát egy két PSZH-val, itt viszont spóroltak a készítők, kevés lehetőség került át a Single részbe.
Ha már az előző rész hibáinál tartunk, akkor még egy dolgot megemlítenék. Sokan emlékszünk rá, hogy korábban, ha kilőttek az ellenfelek, akkor az előző mentésről indultunk neki újra a küldetésnek, de az általunk halálba taszítottak már nem voltak jelen, így megkönnyítve a játékot. Nos, ezt a megoldást megszüntették, és akár a többi FPS-ben, ha elhaláloztunk, akkor restart checkpoint és minden kezdődhet elölről. Hurrá!
Nem esett szó az M.I.-ről. Ez nem sokat változott az első részhez képest. Sajnos. Barátaink néha még nehezebb fokozaton is nehezen találnak célba, míg az ellenfelek halálpontosak tudnak lenni, de az, hogy kimozduljanak a megadott pozíciójukból már nem gyakran fordult elő. Így csak menni kellett előre és nagy bőszen lőni őket, vagy ha az nem ment, az aktuális épületet lebontani körülöttük.
Összességében a játék sok hibát kijavított az előző részhez képest, és egy szebb, tartalmasabb csomagban érkezett meg hozzánk. A hangulat a karakterek, a szövegek, a helyszínek miatt kiváló lett, az újrajátszási faktor jelentősen megnőtt. Pláne a befejezés miatt, mert az a már megszokott, folytatása következhet (ha megfelelő eladást produkál a második rész). Én direkt nem hasonlítgattam a Call of Duty – Modern Warfare 2-höz, hiszen hiába FPS, hiába hasonló típusú háborús játék, de valahogy a BC2 egy kicsit könnyedebb, kevésbé tűnnek komolynak az események, helyzetek a Cod-hoz képest. De ez nem baj, a Rossz Társaság így is vissza fog ültetni még párszor a gép elé, hogy újra nekiinduljunk és megmentsük a világot (Amerikát)…
Utolsó kommentek