A Viharsziget című filmet nagyon sok ismerősöm ajánlotta moziban való megnézésre. Egyrészt a hangulat, másrészt a helyszín és a kor miatt, hiszen eléggé odavagyok a 60-as, 70-es évek világáért (filmek, játékok stb.). A mai napig húztam a film megnézését, és bizony élményekkel tele jöttem ki a moziból.
A hangulat, a zene, a karakterek, és a történet is nagyon megállja a helyét. Nem is nagyon találtam gyenge pontot, az elejétől a végéig lekötött. Kezdve a remek zenével (nagybőgő), a hangokkal (ijesztgetős), folytatván a fordulatos történettel és remek történetvezetéssel. És hogy ez utóbbi miért fontos? Mert legalább két órás a film és hosszúnak, elnyújtottnak mondanám, de alig mozdultam a székben, annyira lekötött, olyan jó volt a rendezés.
DiCaprio újra bizonyított, bár eleinte úgy gondoltam, hogy nem lesz nagy szám, és nem a legjobb választás volt (az első pár perc jelenetei), aztán megváltozott a hozzáállásom, látván, hogyan lesz egyre bekattantabb a szereplő. A többiek is hozzák a megszokott formájukat, úgyhogy gyenge szereplésről nem beszélhetünk.
A történet szerintem 1 óra után már kitalálható, vagy ha pontosan nem is jövünk rá, azért sejthető, hogy nem minden az, aminek látszik. Szépen lassan teszik egyértelművé, hogy mi is történik a Viharszigeten és ki kicsoda a sakktáblán.
Utolsó kommentek