A hétvégén párom diplomaosztóján voltunk. Most gyorsan át is ugranám, azt a pár órát, amit ott töltöttünk Gyöngyösön, hiszen maga az ünnepség, az átadás, és a beszédek, a szokásos kicsit unalmas szintet ütötte meg. Igen, ám, de utána pár közeli baráttal, a Tortuga nevű étterembe mentünk ünnepelni, Erzsébetre.
Első ránézésre az étterem kicsit becsapós, hiszen kívülről, sem különlegesnek, sem nagynak nem tűnt. Azonban rögtön belépéskor az első élmények megváltoztak, hiszen nemcsak hogy nagy termekkel rendelkeznek, de a kalózhangulathoz híven, az asztalok, a díszek, és az ételek is mind korhűnek tűntek.
A mi különtermünk is rendelkezett régi képekkel, faasztallal, kicsit kényelmetlen székkel és kis vizesárokkal, amiben teknősbékák úszkáltak. Igen, ez utóbbi meglepett nagyon, hiszen egy teremmel kijjebb, ezek a kis állatok szinte a lábunk alatt mászkáltak. A gyerekek nagyon oda voltak értük, de én is elkattintgattam pár fotót…
Az étlapokat kinyitva a Lancelot-hoz hasonló, vicces módon adják a tudtunkra, hogy miből választhatunk, hiszen kisebb bevezető szöveggel fogadnak, minden ételtípusnál („… Már csak az bökkenő, hogy mi legyen a főfogás, és ki készítse el? Mert ugye a szakács halott, a hajósinas meg írt a mamájának, hogy pályáttévesztett, hazamenne és megtanulná apjától a cipészmesterséget. Szédülős Jack szerint elég a napi egyszeri étkezés (reggeltől estig) és főfogás csakis RUM!!! Más semmi!!! (Na megint kikötöttük az árbóccsúcsra!) Viszont vannak nekünk feljegyzéseink arról, hogy mit is ettek a nagy kalózvezéreink, és megpróbáljuk elkészíteni Neked...Ha valaki el tudja olvasni a recepteket...Utána már csak rá kell beszélni a hajósinast (Szédülős Jack szerint vizes kötéllel), hogy maradjon még egy pár napot).
Az ételek minőségét nem érheti panasz, hiszen mind a levesek (strucchúsleves), mind a főételek nagyon finomak voltak. Sertés, marha, szárnyasok választhatóak, különféle módon tálalva. A Steak húsit és a mézes-chilis pácú csirkét ötgyümölcsös raguval, nagyon tudom ajánlani. De a társaság többi tagja a leveseket és a húsokat is egyaránt dicsérte. Az adagokra sem lehet panasz, a desszert már senkinek nem fért be, csak egy-egy kávé és capuccino lett rendelve.
Az étteremmel meg voltunk elégedve, egyetlen egy dolog volt szépséghibás, hogy sokat kellett várni. Voltam én már olyan helyen, ahol 45 perc is eltelt, mire eljutott az asztalunkra az étel, de itt 1 óra volt a várakozási idő, sőt, még a végén a számlára is elég sokat kellett várnunk. Mentségükre szóljon, hogy teltház volt az étteremben és az ételeket egyszerre kaptuk meg, de azért egy kicsit így is túlzásnak tartottam. Összességében azonban jól éreztük magunkat.
Utolsó kommentek