Vannak filmek a történelemben, amik vastag betűvel kerülnek be a tankkönyvekbe, és vannak, amik megszületése nem csak felesleges volt, de káros az egészségre. A Crank 2 az előzetesek alapján az utóbbi kategóriába tartozott számomra, egészen addig, míg a napokban meg nem néztem a filmet.
Mondanom sem kell, hogy nem volt jobb dolgom, csak ezért kezdtem hozzá Statham úr legutóbbi akciójához, aminek első része még bejött nekem, de az, hogy a 200000 emelet magasból lezuhant és minden bizonnyal meghalt főszereplőt feltámasztják, már kicsit sok volt. A bebikázós jelenettel meg már túl is csordult az a bizonyos pohár, azonban valamiért mégis úgy éreztem, ha már elkezdtem, végignézem a filmet.
Átgondolva a dolgokat, ha nem vesszük komolyan a mozit, hanem pontosan azt várjuk, amit elénk akartak tárni, tehát egy akciódús, durva, véres, és fizikára semmitmondó jelenetekkel tarkított 90 percet, akkor bizony örülhetünk. A rendezők pont egy ilyennel leptek meg minket. Néha az jutott eszembe, mintha valami Tarantino filmet néznék (tudjátok, valami kifigurázós, tisztelgős), volt itt brutalitás felsőfokon, csonkolás, tartósított emberfej, kefélés a lóversenypályán (hasonlót már ellőttek az első részben). Viszont nem tudtam eldönteni, hogy röhögjek az adott jeleneteken, vagy rácsodálkozzak, hogy huh, ez egy újabb jó akció volt…
Mivel a párbeszédek szinte a 0-val egyenértékűek, a film története szintén 0, így ajánlani nem ajánlom senkinek, de ha valaki egy jót akar röhögni, esetleg látni pár véres akciót (szilikoncici kilövés), az nézze meg.
Utolsó kommentek