Kamasz korában még mindenkiben bujkál egy Nobel-díj lehetősége, vagy legalább egy sportkarrier, de minimum egy szerető család. Mike (Matthew Perry) gimis korában azt hitte, minden szuper lesz körülötte. De a kosárlabda-sikereinek köszönhető egyetemi ösztöndíjról lemondott szerelme kedvéért, fiatalon családot alapított – és most egy haverjánál húzza meg magát, a munkahelyén alig vesznek róla tudomást… de még az is jobb, mint amikor kamaszgyerekeivel találkozik. Rajta már csak a csoda segíthet.
Hát jön is a csoda, csak nem biztos, hogy segít. Mike hirtelen újra 17 évessé változik (Zac Efron), és újra beiratkozik a suliba. Kénytelen minden fontos iskolai tárgyat újratanulni: hogyan öltözzünk lazán, hogy dumáljunk a csajokkal, milyen cuccok a menők… és el kell viselnie, hogy egy osztályba kerül a saját gyerekeivel. Lehet, hogy helyrehoz pár régi hibát... de helyettük elkövet néhány újat.
Szóval a jól bevált módiról húzunk le egy újabb bőrt (ahogy mostanában Bulivúdban szokás), ám ez most kicsit mégis más, mint a többi. Kezdeném a szereplővel, ezzel a Zac Efron nevű gyerekkel, aki most bizonyítani próbál, hogy a High School Musical után „komolyabb” filmben is szerepet kapott. Ez nagyjából sikerül is neki, szerintem jó választás volt a szerepre.
A jelenetek nagy többsége szórakoztató, tulajdonképpen van annyira vicces, hogy ne csak a tinilányok élvezzék a filmet, mint mondjuk az Alkonyat című film esetében. A filmnek van mondanivalója, de azért nagyon nagy dolgot ne várjunk, tulajdonképpen a mi lett volna ha? alapötletet követve a mozi végén rájön a főszereplő, hogy mit is rontott el (már ha elrontotta, ugye). És ahogy lenni szokott happy end. Nem nagy durranás, de azért láttunk már rosszabbat is. Megkockáztatom, hogy tetszett annyira, hogy megszerezzem majd dvd-n.
Utolsó kommentek