matareseklan

Hosszú hétvége.

Ez a legjobb az ilyen ünnepekben, hogy kis szerencsével az ember meg tudja nyújtani az ehhez hasonló alkalmakat. Én most éjszakás voltam, csütörtök reggel végeztem, úgyhogy hála a Sakura közben járásának, már estére lent voltunk kedvesem családjánál. A kis kitérő még a Dunaújvárosi Tesco-ba simán belefért, hogy ne késő estére érjünk le. Útközben elért minket egy nagyon durva eső, de mire a bevásárlóközponthoz értünk, már se híre, se hamva nem volt. Éreztem, hogy jó időnk lesz és jól mindenki jól érzi majd magát, de nem gondoltam, hogy ennyire jól fogunk szórakozni.

Csütörtök este már sok mindenre nem volt lehetőség, azért még egy gyors kártyaparty-t rendeztünk, az igazi pörgés azonban pénteken kezdődött. Május elseje, majális, meg hasonlók. Hartán, most a tűzoltók gondoskodtak az ételről és részben a szórakoztatásunkról. Finom pacal és tarja, krumpli, meg hasonlók készültek. Azt tudni kell, hogy ha valaki igazán finomat akar enni ezekből a kajákból (+csülkös bableves), akkor ki kell nézni egy határőrség napra, vagy honvédelmi napra. Ugyanis az általuk készített ételek finomak, tartalmasak és laktatóak. Én imádom az ilyet. Pont megelőző hétvégén volt a rendőrségi napja, arról lemaradtunk, mivel más program volt, pedig a Hősök terén igazán kitettek magukért a rend őrei.

No visszatérve a helyszínre (tehát Harta), volt itt minden, kaja, pia, nő. Időközben kedvesem tesója is megjött a gyerekekkel, akik valami bizarr ok miatt nem nagyon tudtak elszakadni tőlem. No, mindegy, én jól szórakoztam velük. A kis séta után a Duna partján, és rengeteg szúnyogcsípéssel később, még egy kutyabemutatót is meg tudtunk nézni (mivel minket a bohócok és az énekes előadások nem érdekeltek), amin jól szórakoztunk, főleg a 3, 4 darab német juhász mellett felálló kis törpeségen. Volt ugrálás, rosszfiúk elkapása (védő rucikban voltak), meg hasonlók, utána meg aki akart, simogathatott. Miután jóllaktunk és kiszórakoztuk magunkat, visszafelé vettük az irányt a házhoz. Még egy kis napozást is megengedhettem magamnak, és az alapok már megvannak, hogy szép barna legyek.

Mire felértünk mindenki elfáradt, ki ettől (mászkálás), ki attól (pia (én)). Persze mint mindig ilyenkor felmerült, hogy süssünk szalonnát. Nekem ehhez kevés kedvem volt, de mint férfiember és tűzmegbízott, lelkesen elkezdtem gyújtogatni. Mondhatni már-már tökéletes tüzet gyújtottam. Elkezdődött az evés-ivás (második kör, vagy harmadik), és a beszélgetés. Készült pár fotó is, amikor csak eszembe jutott, mindig kattintgattam. Nagyon jól éreztük magunkat. Mindenki. Ahogy már ránk köszöntött a teljes sötétség, és kezdett elfogyni a fa, bementünk a házba és egy hosszan tartó römi csatába merültünk.

Másnap kicsit fejfájósan, de lelkesen folytattam a játékot a gyerekekkel, illetve futottam és fociztam a nagyobbik sráccal. Mondhatom, én sem vagyok már 20 éves, fáj a bal térdem, oda a jobb bokám, szóval jó volt, de fájdalmas (a mai visszatérő edzésen nem is voltam 100%-os). Az este újabb kártyaparty-val és kis pálinka kóstolással telt, amit keresztanyáméktól kaptam. Jóféle szilva, tiszta és finom. Ez az igazi.

Másnapra, ahogy visszajöttünk Pestre nem maradt más csak egy nagy bevásárlás a Tesco-ban és egy mozi, hiszen az X-men Origin: Wolverine-t már csütörtök óta játszották a mozik, úgyhogy mindenképpen meg kellett nézzem. Erről már írtam, a film jó volt, jót szórakoztunk, kevesen voltak, mi meg már fáradtak, úgyhogy egy kis gyümölcsfogyasztás után krumplis zsákként zuhantunk az ágyba.

Bár többször lenne lehetőségünk ilyen hétvégékre. Kipihenve és feltöltődve értünk vissza.