Van egy játék, ami a UBISOFT marketing gépezetének hála, akkora reklámot kapott, hogy nincs ember, aki ne hallott volna róla, ne látott volna belőle képeket, és ne játszott volna vele. De mégis van ilyen. Ez nem a francia cég hibája, engem egyszerűen nem érdekelt ez a game. Azonban nemrég megkaptam egy havertól a dvd-t és kipróbálhattam, hogy milyen is a UBISOFT üdvöskéje. Mondhatom pozitívan csalódtam benne.
Az Assassin’s Creed két részre bontható játék, hiszen egyrészt a jövőben játszódik, ahol Desmond bőrébe bújva, hála a technika fejlődésének, egy tudományos kísérlet tagjai vagyunk (na nem önként). Másrészről a Szentföldön is megfordulunk, de csak emlékképeinknek hála.
Nos, ezt kifejtem. Genetikus emlékek. A játék háttere szerint, elődeinktől nemcsak biológiai jellemzőket, de őseink emlékeit is megörököljük. Ezt nevezik ösztönnek. Desmond-ot elrabolja egy társaság, aminek a célja egy nagy erejű tárgy felkutatása, amit régen valahol elrejtett egy titkos társaság. Ehhez akarják a főszereplőt felhasználni, akinek egyik őse a keresztes háború alatt bérgyilkos volt. Van egy gép, amivel Desmond lemegy bétába (mindig ezen keresztül lépünk be a Mátrixba), és mi itt kerülünk a képbe, amikor a Szentföldön átvesszük Altair, az orvgyilkos irányítását.
Persze kisebb unalmas részekben Desmond barátunkat is irányíthatjuk, hiszen ő nem adja fel, hogy kijusson, és megszabaduljon fogva tartóitól. Ám az igazán érdekes, részletes és izgalmas helyszínek és cselekmények Akrában, Damaszkuszban, Jeruzsálemben és a mi „főhadiszállásunkon” játszódnak, ahonnan küldetésekre indulunk.
Akkor lássuk is, hogy miből élünk. 1191-ben járunk, a helyszín, a ruhák, a fegyverek megegyeznek a kornak megfelelő kinézettel. Ez már magában szenzációs. A 3 nagyváros gyönyörűen lett megcsinálva, élettel teli és részletes. Nem ám, egy elnagyolt, apró kis falut kapunk, hanem egy hatalmas és csodálatos „metropoliszt”. De nem csak ezek, hanem a köztes rész, amit gyalog, vagy lóháton tudunk bejárni, az is nagyon aprólékosan kidolgozott és életteli (Romok, tornyok, őrjáratok). Hogy miért írom ezt? Azért, mert a nép (NPC-k) járkálnak, vásárolnak, imádkoznak, üldögélnek, tehát ÉLNEK. És nem kevesen vannak, hiszen akárhova megyek, mindenfelé beleütközhetek vándorokba, papokba, katonákba, vagy csak közönséges átlagpolgárokba, akik együtt lélegeznek a várossal és minden egyes cselekedet reakciókat vált ki belőlük.
Szóval ezt a részt nagyon aprólékosan és ügyesen készítették el. De pont amiatt, hogy ez egy város, nem lehet ám csak úgy rohangászni és halomra gyilkolni az embereket. Ha valami bajt csináltunk (orvgyilkosság), és nyoma van, azonnal katonák rontanak ránk és próbálnak meg minket eliminálni. Ezt is jól megcsinálták, hiszen lévén orvgyilkosról van szó, így van késünk, rövid kard, kard és a puszta öklünk. Így halkan, vagy hangtalanul tudunk megbízónk kérésének eleget tenni.
A harcok egyébként nagyon jól lettek kidolgozva, nem kellett húsz féle kombót használni, hanem elég csak egy két gombnak a használata a sikeres kardpárbajokhoz. Ráadásul egy-egy ügyes forgással több ellenféllel is harcba szállhatunk, valamint megelőzhetünk támadásokat, magunkhoz ránthatjuk ellenfelünket, vagy kést dobhatunk felé.
Szóval az élet az Assassin’s Creed-ben nem könnyű, de élvezetes. Amint belelendültünk, sajnos hamar vissza is esik a lelkesedésünk. Bár sok küldetés van, azonban ezek mind egyformák. Stratégiai ponthoz való felmászás, civilek megmentése, tálcalopás, gyilkosság. Ennyi és nem több, de ezekből számos van egy-egy városban, azonban nagyon hamar megunható, sőt egy idő után azt veszi észre az ember, hogy nem is foglalkozik a mellékszállal, csak megy a „bérgyilkos közvetítő irodába” és a főküldetéseket hajtja végre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy városonként vagy egy BUREAU, ahol felvehetünk küldetéseket (a fő cél 9 nagy ember likvidálása), majd ez alakítja tovább a történetet. Azonban a várost járva találkozunk civilekkel, akiket katonák, vagy védelmi pénzt behajtók zaklatnak, na ha őket megmentjük, az adott társaság segít nekünk, ha legközelebb arra járunk. Vagy van lehetőség az eldobált kések pótlására, ezt lopással tudjuk megoldani, de tudunk tálcát lopni, vagy vannak küldetések, amikor ki kell hallgatni beszélgetéseket. Azonban ha unatkozunk, mászkálás közben nekimehetünk az embereknek, katonáknak, akik hevesen reagálva erre, rögtön harcolni akarnak. Ehhez kapcsolódik, hogy van a bal felső sarokban egy jel, ami mutatja, ha bajban vagyunk, ha gyanúsak lettünk, és életerőnk is itt jelenik meg.
Ejtenék még pár szót a városokról, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Az egész felépítése olyan lett, hogy ugrálhatunk, mászhatunk mindenre, és mindenhova. Vannak kiszögelések, ablakok, párkányok, így háztetőkön, mecset és templomtornyokban lóghatunk, vagy sasolhatjuk a környéket. Ez különösen tetszett, ahogy a város egyik legmagasabb építményének a tetejére rögzített fára kiguggolva körbenézünk, olyan, mint mikor Batman lesi Gotham városát, csak itt nappal van, nem éjszaka, és mi Aldair vagyunk, nem Bruce Wayne.
A városban való séták, vagy halálos menekülések alkalmával feltűnt, hogy sok különböző arc van, változatos ruhákban, más-más környékeken. Ez tetszett, kicsit feelingesebb volt a rohanás, mászás. A környezet jól reagál mindenre, sikoltoznak gyilkosság esetén és szétszaladnak, vagy kunyerálnak, esetleg ellöknek, ha zavaró tényezőnek tűnsz.
A hangok, zene is elég jól sikerült, ez volt a minimum, amit elvártam. Itt ugye nincs olyan, hogy a puska hogy szól, mivel nincs ilyen fegyver, de a lópata csattogása, a kardok hangja, ahogy összecsapnak a harcosok, azok jók lettek. Az irányítással sem volt gondom, sőt az M.I. is ok, bár néha nem értettem, hogy miért támadnak be a katonák, ha csak úgy sétálgatok, vagy lovagolok. Kicsit mintha agresszívak lettek volna. Azonban jól teljesítenek, és azt csak a készítők rovására írom, hogy miért van az, hogy ha az épület tetején üldöznek, de elbújok egy lefátyolozott szellőztetőnél (vagy mi az), akkor miért van az, hogy nem keresnek tovább, holott látták, hogy bebújtam oda…
Mindet összevetve az UBISOFT kitett magáért, egy nagyon jó kis játékot raktak össze, amit így utólag úgy gondolom, hogy kár volt kihagynom (eddig), és most örülök, hogy végre volt hozzá szerencsém. Ráadásul az élettartama is hosszabb, mint egy átlagos TPS-é, hiszen a mellékküldetésekkel az ember elég sokáig el tud bíbelődni.
|
Assassin’s Creed adatlap
|
||||||||||||
|
|
|
|||||||||||
|
Kiadó:
|
UbiSoft
|
|||||||||||
|
Fejlesztő:
|
UbiSoft
|
|||||||||||
|
Típus:
|
TPS
|
|||||||||||
|
|
||||||||||||
|
Grafika:
|
|
|
|
|||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
9
|
|
8,3
|
|
Hang/zene:
|
|
|
||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8
|
|
|
|
Játszhatóság:
|
|
|
||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8
|
|
|
|
Kezelőfelület:
|
|
|
||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8
|
|
|
|
Intelligencia:
|
|
|
||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8
|
|
|
|
Nehézség:
|
|
|
||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8
|
|
|
|
Hangulat:
|
|
|
||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
9
|
|
|
|
|
||||||||||||
|
Pozitívumok:
|
Hatalmas bejárható városok, rengeteg élő NPC, bámulatos grafika
|
|||||||||||
|
Negatívumok:
|
Kevés küldetés van, néha ok nélkül támadnak be az emberek
|
|||||||||||
|
|
|
|||||||||||
|
Előzetes:
|
||||||||||||
|
Galéria:
|
||||||||||||
|
|
|
|||||||||||
|
ÖSSZEGZÉS:
|
Élvezetes játékmenet, szépen kidolgozott, hatalmas városok, mozgó és élő NPC-k, ám néha unalmas küldetések jellemzik az Ubisoft szinte páratlan grafikával rendelkező játékában
|
|||||||||||
|
T E S Z T E L V E
|
||||||||||||
Utolsó kommentek