matareseklan

Valentin nap. A színes lufik, szerelmes szívek és kis ajándékok ünnepe ez. Mi az ajándékozáson korán túl estünk a párommal, kis meglepetések, semmi több, de egy éttermi ebéddel még feltettük az „i”-re a pontot (vagyis inkább a v-re, mint Valentin).

Most az Iguana nevű mexikói éttermet nézte ki kedvesem, így hét elején asztalt foglaltam és izgatottan vártuk a pillanatot, hogy kipróbálhassunk számunkra ismeretlen, vagy inkább szokatlan ízeket.

Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy szinte telt ház van. Nagyon sokan voltak, bár ez lehetséges, hogy csak a Valentin nap miatt volt így. Ahogy leültünk az asztalhoz, máris kézbe kerültek az étlapok, és pár perc nézelődés után italt választottunk. Egy könnyű Bailey’s és egy banános kókusztejes Bailey’s-es koktél után előételt és főételt választottunk.

Mivel az árak egész olcsóak voltak, így úgy álltunk hozzá, hogy biztos kis adagokat kapunk, így egy kisebb előételt is rendeltünk. Mondhatom meglepődtünk, amikor az előétel már akkora adag volt, amivel ketten alig bírtunk megbirkózni. Szóval a Guacamole névre hallgató zöldséges krém tortilla chips-el nagyon finom volt és mennyiségre is megfelelő.

Kis várakozás után megjöttek a főételek, amit kétszerre tudott kihozni a pincér. Fajitas-t rendeltünk, kedvesem Combo-t (csirke és steak vegyesen), míg én Surf and Turf-t (ami királyrák és steak hús volt). Ezek pácolt, csíkokra vágott bélszín, csirkehús és királyrák voltak, amit zöldséggel pirítottak. Köretnek friss tortilla, guacamole, tejföl, sajt, rizs és babpüré járt.

Minden nagyon finoman volt elkészítve, együtt a hús a köretekkel, mindent vitt. Nekem a babpüré ízlett a legjobban, de a királyrák és a bélszín is finom lett, jól lett elkészítve. A mennyiséggel sem volt gond, jól megpakolták a tányért, és a húst külön kis vastálon hozták be.

Az idő hamar elment az étteremben, a maradékot, mivel elég szép adagokat szolgáltak fel, elrakattuk. Mindent összevetve megint jó étteremválasztáson és ebéden vagyunk túl.

„Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.

Ameddig lelkem ér, oly messze forr

Szerelmem, s mélybe és magasba, hol

A Lét s a Menny határaira lel.”

A Valentin napi háttér:

Az egyik legenda úgy tartja, hogy II. Claudius császár uralkodása idején élt római pap volt, akit 269. Február 14-én végeztek ki, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek. A Krisztus-hitet követők megőrizték emlékét, s február 14-ét ezután Szent Valentin napjaként ünnepelték. A történet egy fiatal, vak lányt is említ, aki a börtönőr gyermeke volt. Valentin megsajnálta és imáival meggyógyította. Kivégzése napján levelet írt a lánynak, melynek végén ez állt: a te Valentinod...

Egy másik legenda szerint, mikor Claudius császár nem tudott elég katonát toborozni a hadseregébe, betiltotta az esküvőket és az eljegyzéseket Rómában. Azt gondolta ugyanis, hogy a férfiak azért nem akarnak katonaruhába bújni, mert nem szívesen hagyják magukra kedvesüket. Ám élt a városban egy Valentin nevű pap, aki titokban összeadta a nála jelentkező párokat. Mikor a császár ezt megtudta, börtönbe záratta Valentint, aki a rácsok mögött halt meg, "természetesen" február 14-én. Az utókor számára a szeretet és a szerelem jelképeként maradt fenn az emléke.