matareseklan

Újabb kiegészítő, újabb FPS szépség a Valve-től. A Half-life ezt is megérte, Gordon Freeman kalandjai folytatódnak tovább miután kimenekültünk a pusztulásba rohanó City 17-ből. Azonban nem nyugodhatunk meg, hiszen a célunk előtt balesetet szenvedünk, és az ellenállás központja felé nagyszámú Combine sereg tart.

Így kocsiba vágódunk, vagy éppen gyalogosan haladunk célunk felé, hogy figyelmeztessük társainkat, akik a City 17 fölötti portál bezárását tervezik. Igen ám, de közben új ellenfélként Hunterek jelennek meg, aki hű kísérőnk, Alyx Vance és saját életünkre törnek. Nos, ezután nem ragoznám, folytatódnak Freeman doktor változatos kalandjai.

Igen, ez hiányzott nekem az előző kiegészítőből. A pályarészek, amiket a készítők felépítettek változatos, földalatti, felszíni, autós, gyalogos küldetések váltják egymást. Változatos és színesebb, sőt pergősebb, mint az előző rész kalandjai.

Tulajdonképpen a játékmenet nem változott, csak elhagyjuk a játszóterünket, a várost, először a földalatti bogártanyáért, aztán az ellenállók bázisa jön, majd egy kis erdei sétával folytatódik Freeman és Alyx kalandjai.

A grafika és a Source motor most is jól szerepelt, szépek lettek az erdős részek, tetszett a Citadella, a megsemmisülés után, vagy a játék végén a rakéta kilövés. Szóval ez nagyon rendben volt, most mindennel meg voltam elégedve.

Ahogy az előző kiegészítőben megszokhattuk, új ellenfél van, de új fegyver nincs. Aprítanivaló a Combine sereg Hunter-e, aki leginkább egy embermagasságú Strider lenne, és robbanó nyilakkal lő minket. Továbbá a bogársereg is újabb taggal bővül, valami savköpködő Antlion, aki a Föld alatti küldetésünk alatt többször akadályoz majd minket.

A játékból nekem most hiányzott a parafeeling, mivel nappali küldetések vannak, így a headcrab-ek, vagy a zombik támadása annyira nem félelmetes, inkább várható a játék menete alatt. Azonban ez az élményből sokat nem vesz el.

Ahogy rohanunk előre White Forrest felé, Alyx helyét egy időre felváltja egy Vortigaunt, azaz villámujjú. Amikor hajtjuk végre a feladatokat a szimpatikus barátunkkal, érdekes dolgok derülnek ki, vagy maradnak homályban, ami az ő és népe szerepét illeti a harcban (és G-man is feltűnik, szokás szerint).

Az. M.I. most nálam jól szerepelt, tulajdonképpen bug, vagy hiba nem nagyon fordult elő a játék során. Ennek kifejezetten örültem, mint ahogy annak is, hogy kísérőink is egész intelligensen viselkedtek.

Összességében a Valve megint hozta a kötelezőt, se többet, se kevesebbet. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, jók a szövegek, és most akciódúsabb és néhol durvább feladataink vannak (elég csak a játék végén feltűnő Strider&Hunter csapatra gondolni). Kicsit a történet vége giccses és érzelmes lett, ráadásul az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy a rövidke játékmenet még tovább fog tartani, hiszen éppen egy új küldetésre tartunk, amikor vége lesz a játéknak. Várjuk a folytatást.