matareseklan

A Half-life 2 úgy ért véget, ahogy az előd, körömrágás és stressz, mikor és hogyan fog Gordon Freeman története folytatódni. Szerencsére anno, nem kellett erre a kiegészítőre sokat várni, Azt hiszem egy, vagy két évre rá már jött is a HL2 új része, ami az Episode One névre hallgatott.

A készítők most nem lőtték el azt a poént, hogy esetleg Barney, vagy valamelyik lázadó bőrébe bújhatnánk, hanem Freeman barátunk kezeslábasát öltjük újra magunkra, a Citadellában történt események után. Gondolom nagy dolgot nem lövök le azzal, ha elmondom, menekülés az épületből, aztán a városból. Röviden ennyi a történet, ez nincs túl dramatizálva, nincs agyon tekergetve. Mivel ez egy kiegészítő, így sok újdonságra ne számítsunk.

A fegyverek, az ellenfelek, minden maradt a régiben, ahogy már megszokhattuk. A játékmenet és a kezelhetőség is ugyanaz maradt. A játszhatóság érdekesen alakult, hiszen most mintha kicsit több mászkálós-ugrálós rész lenne, és kevesebb akció, azonban az ügyességi részek is hoznak magukkal idegeskedést, főleg, amikor magason fent két rúdon egyensúlyozva egyszer csak egy headcrab ugrik ránk. Szívbaj és újra betöltés…

A grafika egyébként mintha fejlődött volna az előző részhez képest, de lehet csak azért tűnt úgy, mert voltak látványos részek, főleg a történet végén, amikor City 17-ből menekülünk és visszanézhetünk a Citadellára. PC-n észrevettem változást, az Ep. 1 már nem nagyon akart full grafikával menni a gépemen. Azonban X-box-nál ilyen probléma nem volt.

A kiegészítő legnagyobb újítása a társaságunk. A játék nagy részében ugyanis Alyx Vance és Gordon Freeman kéz a kézben menekül a Combine elől. Ezzel nemcsak feldobták a játékmenetet, de kicsit megmutatták a grafikai motor teljesítményét is. Nemcsak Alyx arcrándulásait követhetjük szemmel, hanem egyszer kétszer bizony a csinos fenékre is odatapad a szemünk, ahogy második kedvenc karakterünk akrobatikázik.

És zombit gyilkol… Merthogy a készítők bizony egy igazi Lara Croft-ot, vagy Vörös Szonját alkottak meg, Alyx lő, rúg, üt, és bizony nem hal meg. Én legalábbis nem tapasztaltam ilyet. Bármilyen veszélyes akcióban számíthatunk rá, szinte mindenből kivágja magát. És közben (vagy utána) mindig kommentálja az eseményeket (zombine, hehe).

Ellenfelek terén tehát ellőttem a poént, egy új lény, a headcrab által letámadott Combine katonák jelennek meg, akik nem szégyellnek gránáttal futni felénk és az örök vadászmezőkre küldeni minket, ha nem vagyunk résen. Azonban ebben ki is merült az újítás.

Az. M.I. is maradt a régi, egyszer kétszer itt is belefutottam érdekességekbe, amikor a katonák nem vettek észre az ajtóban és csak néztek előre, míg én leshotiztam őket. Azonban mindent összevetve ez is jól muzsikál. Barátok most kevesebbet jelennek meg, mint a 2. részben, azonban a történet vége felé Barney-val és néhány felkelővel együtt menekülünk majd a városból.

A játékban amellett, hogy Alyx végig kísér minket, nagyon tetszettek az apró megjegyzések. Például Alyx-tól, amikor éppen egy szellőzőben kúszok végig, hogy hallott rólam történeteket (meg a szellőzőről). Vagy Barney célozgatása, hogy a most kapott feszítővasat már ne hagyjam el… Az ilyen apróságok teszik élvezhetővé és megmosolygatóvá a játékmenetet.

Összefoglalásképpen kevesebb pontot kap, mint a 2. rész, főleg azért, mert nagyon rövid. Kb. 3 óra alatt végigvihető, csalás nélkül, közepes fokozaton. A változatos küldetések és pályák tetszettek, mint ahogy az is, hogy szereplőtársunk nagyban javította a játékélményt.

Játszottam vele PC-n és X-box 360-n is. Túl nagy különbséget nem találtam, bár az ügyességi feladatok billentyűzettel jobban mentek, mint kontrollerrel. Azt még szoknom kell. A PC-s verzión volt magyar felirat, az kellett is, mert nem értettem volna sokat a küldetésekből. Grafikai különbséget csak azért találtam, mert PC-n nem ment full grafikával. Azonban itt nem is ezen van a hangsúly, a Half-life feeling PC-n és konzolon ugyan olyan jó és magával ragadó.