matareseklan

Gordon Freeman visszatért. Bár eltelt jó pár év a Half-life első része óta, és a kiegészítők megjelenése sem tegnap történt, azonban amikor elindítottam a játék 2004-es folytatását, mintha csak tegnap történt volna, hogy Black Mesa falai közötti katasztrófát megértem volna.

Az egyes szám első személy nem véletlen, hiszen ez egy olyan játék volt, amibe tényleg beleélhette magát az ember. A készítők a néma főhőst meghagyták a folytatásban is, ezzel növelve a játékélményt, hiszen ha nincsenek saját szavai, a játékos közelebb érezheti magához, hogy ő vajon mit mondana adott esetben.

Rise and Shine, Mr. Freeman! Mintha egy perce léptünk volna be a függővasúton G-Man portáljába, pedig több év telt el, és a Combine sikeresen lerohanta a földet. Öltönyös és aktatáskás barátunk felébreszt minket és egy rövid összefoglaló után máris a City 17 nevű városban vagyunk, ami a 7 órás háború után megmaradt (aki nem emlékszik az előzményekre ITT elolvashatja).  Nem kisebb feladat vár ránk, mint hogy felszabadítsuk Földet, és a Combine erőket visszaszorítsuk, miközben új/régi ellenfelekkel találkozunk, vagy éppen új/régi barátokkal.

Igen, igen, a fejlesztők feltunningolták a régi alakokat, Dr. Kleiner, a kopaszodó doki, Barney, a biztonsági őr, Eli Vance, a fekete doki Black Mesa-ból, mind-mind visszatér, de most már sokkal szebb és élesebb karakterként. De van egy két rossz arc is, hiszen a zombik, a headcrab-ek és a mutáns társaik is újra életünkre törnek. A Vortigauntok, akik erre a részre jó fiúk lettek a szabadságharcosok mellé állnak, ők jó tanácsokkal, vagy éppen elektromos energiájukkal segítenek. Érdekes, egy pályán az egyik ilyen villámujjút elég sokáig beszéltettem, és érdekes dolgokat mondott…

Azonban a legpozitívabb és legszívderítőbb látványt Alyx, Eli Vance lánya nyújtja. Ő az, aki a játék vége felé mellénk szegődik, és már a történet elején kiment minket a rosszfiúk kezéből. Szívderítő látvány és meg kell mondjam, hogy a Source motor gyönyörűen muzsikál amikor arcmimikáról beszélünk. A szereplőkön minden érzés meglátszódik, le a kalappal a készítők előtt. No meg a környezet és a víz-tűz hatások sem rosszak. Bár egy két dolog hiányzik (rombolhatóság, hullámok stb), azonban szerintem még most, 4-5 évvel később sincs semmi gond vele.

A zene és hanghatások jók lettek, nekem a feelinges részek a sötét alagutak voltak, amikor a zombik támadtak, vagy a headcrab-ek támadtak, de látni nem lehetett őket. A fegyók jól működnek, a járművekkel sincs gond. Én mondjuk a zenét menetközben lehalkítottam, mert miután már megismertem, hogy milyen mjúzik szól a játék közben átadtam magam teljesen a hangoknak. Elvégre kicsit parásabb részeknél jobb a csend, mint a zenebona.

A kelléktárba ott van régi kedvencünk a feszítővas, de mellette pisztolyt, puskát, géppisztolyt gránátvetővel és különlegességeket is használhatunk. Ilyen például a bogárcsali (szimpik, a föld alól támadnak, azonban ha megvan az illatmirigy, akkor tudjuk őket irányítani), vagy a Gravity Gun. Na ez utóbbival aztán lehet szórakozni. Nagyobb dobozokat, konténereket tudunk mozgatni és ellökni messzire ha kell. Ezáltal ha elfogyott a töltény, de van a közelünkben mozgatható dolog, azokat is tudjuk használni. Ilyen a tégla, radiátor, a fűrészfog, amikkel szépen lehet aprítani az ellenfeleket. De persze a gránát sem hiányozhat, ez leginkább a tömegesen érkező ellenfeleket hatja meg, illetve a mesterlövészeket. Illetve a rakétavető, amit a nagyobb ellenfelek ellen érdemes bevetni.

A járművek terén már annyira nem vagyunk jól ellátva, de lévén pusztítják a Földet, így nehéz is lenne NFS szintű autókba üldözősdit játszani. Azonban vannak pályák ahol egy kétéltűt kell hajtanunk, aztán meg egy homokfutó szerű alkalmatosságot. Azok is elég jól megszerkesztett részek voltak, főleg ha azt nézem, hogy közben Striderek (Világok harca óriáslábú gépei), vagy páncélozott tankok, esetleg gépágyús helikopterek. Szóval az ellenfél jobban el van látva minden téren. Még szerencse, hogy ha elhullottak, ha mást nem is, de fegyvert és töltényt tudunk begyűjteni tőlük.

És igen, ott van az M.I., ami szerintem kicsit felemásra sikerült. Először jó elnézni, ahogy a combine harcosok megrohamoznak minket, vagy ha legyűrtünk néhányat, akkor szervezetten visszavonulnak, vagy éppen megpróbálnak hátba támadni minket. Azonban segítőkész társaink már nem ilyen okosak. Gyakran befutnak elénk, vagy éppen a géppuska tűzbe, vagy a combine harcosok arcába stb. Szóval azért itt még lett volna min ügyködni a Valve-s srácoknak. Azonban Alyx, jaj Alyx, ő szinte tökéletes lett. Minden szempontból.

Azonban még ha vannak negatívumok is a játékban, a hangulat magával ragad és szinte észre sem veszi az ember, hogy néha bug-os a M.I., vagy nem 100% a grafika. Izgalmas és fordulatos a játékmenet, pörgős akciók és olyan történet, ami méltó folytatása a Half-life 1-nek. Szóval az összhatás a játék mellett szól, és ha tehetném 9 fölé értékelném a játékot. De ez már csak azért van, mert mégis a Half-life-ról és Gordon Freeman-ről beszélünk. Az ő történetére vártunk éveket, az ő bőrébe akartunk újra bújni és az ő kalandjait újra megélni. Ez most sikerült, és várjuk (ep.1, ep.2) a folytatást.