matareseklan

2008 őszén, hosszú várakozás és rengeteg nyálcsorgató videó után, végre megjelent a Gears of War 2! Az X-box 360 egyik húzó játéka volt az első rész, már-már a Halo sorozathoz mérhető minden tekintetben. Aztán az első rész kijött PC-re is, így nem csak a konzoltulajdonosok érezhették milyen is a Locustok ellen harcolni. Viszont a most megjelenő rész csak az X-box tulajoknak szól.

Mivel nemrég játszottam végig újra az első részt, így nagyon képben vagyok mindennel kapcsolatban. Röviddel az előd befejezése után járunk. Kiderült, hogy a csodafegyver csak gyengítette az ellenséget, de végleg legyőzni nem sikerült (gondolom mindenki emlékszik még a vonatra, amint a szakadékba zuhan, rajta a Lightmass bomba). Egy idő után aztán megszaporodnak a támadások, a Locust horda az utolsó mentsvár, Jacinto városa ellen indul. Emiatt a parancsnokság amellett dönt, hogy oda rúg, ahol az ellenfélnek a legjobban fáj. A saját otthonukra fognak lecsapni az összegyűjthető legnagyobb haderővel.

Marcus Fenix-et alakítjuk, akárcsak az első részben, és a Delta Osztag minden tagja visszatér, és a játék elején egy újonc fiúval is kiegészülünk. Próbálok majd nem sokat spoilerkedni, kicsit nehéz lesz. Szóval fognak minket és irány az ellenfél bázisa.

Rögtön itt megemlíteném, hogy az első résztől eltérően több időt töltünk a felszín alatt, és a Locust-ok építményeiben, mint a felszínen. Ez nem gond, mert van egy kis városi csata, barlangászás, egy óriáshernyó belseje, régi katonai kísérleti telep, Locust építmények. És miközben bejárjuk a gyönyörű helyszíneket olyan dolgokban lehet részünk, mint a Reaver irányítás, Brumak lovaglás, tankcsata stb. Szinte mindent belezsúfoltak ebbe a részbe a készítők, amit az elsőbe is, csak itt több a lehetőségünk.

Persze az ilyen előrelépésre szükség is volt, mert sokan bírálták a játékot, hogy egysíkú, lineáris történettel, csak mész és lősz. Igazából az alapot megtartották, hiszen a célunk fedezékből fedezékbe rohanni és közben irtani az ellent. Társaink ebben nagy segítséget nyújtanak, az intelligenciájukon mintha javítottak is volna. Meg az ellenfelünkön is. A Locustok is betámadnak, lerohannak, rossz esetben lefűrészelnek minket.

Igen, ez megmaradt, illetve a brutális kivégzések bővültek. 4 mód van, amire különféle achivement-eket szedhetünk össze. Van a taposás, a fegyverrel való kivégzés, a pajzsként fogás, és az ütlegelés, na meg a fűrészelés. Mivel az ellenfelek nem mindig halnak meg, hanem el tudják vonszolni magukat fedezékbe, és ott felgyógyulnak, így lehetőségünk van arra, hogy rárohanjunk és speciális módon álljunk bosszút a rengeteg halott katonatársunkért.

A sebesülési faktor nálunk is változott. Most ha nagyon durva mértékben sérülünk, emberünk eldől, mint a sószsák, de szerencsére fedezékbe tudunk vonulni és ott felgyógyulhatunk. De ha ilyenkor ránk rontanak, jön a gyors újratöltés…

Az Action Cam is megmaradt, azaz, ha a közelünkben történik valami érdekes, ami esetleg látványos, vagy a következő pár percben még fontos lehet, akkor egy gombnyomással Marcus odafigyel és követi az eseményeket. Így nem maradunk le semmiről.

A választható fegyverarzenál is szélesebb palettán mozog. Írtam kicsit feljebb, hogy néhány katonai szállítóeszközt is kipróbálhatunk, de kisebb fegyverek terén is van változás. Gránátvető, mozgatható gépágyú, új gránátok állnak rendelkezésünkre. Mondjuk nekem nagy kedvencem ebben a részben a lángszóró lett. Mivel az ellenfeleink otthonát támadjuk, ezekre szükségünk is lesz, szinte minden pályán. Nagyon nagy számban támadnak, miközben a „királynő” hangja szól az éterből hozzájuk és hozzánk egyaránt. Kicsit olyan, mint a II. világháború Normandiája, mikor már beljebb járunk a francia területeken, és a német médiagépezet beindul.

Az első részre sokan rásütötték, hogy annyira nem is lenne jó, ha a grafikája nem lenne gyönyörű. Na, ha az ennyire ütött, akkor ehhez vajon mit fognak szólni? Amikor a városban küzdünk, omlanak össze az épületek, mese szép tájon járunk a tankokkal, havas részt is érintünk a dzsippel, óriáshernyóban henteljük az artériákat. Fröcsög a vér, szakadnak a végtagok, hullanak a Locustok. Nagyon figyeltek mindenre a készítők, kevesebb az elmosódott részlet, ha messzire nézünk. Az Unreal 3 motor újra jól muzsikál. Nem tudom, hogy az Epic fiúk mennyivel jobbak, másabbak, mint a többi fejlesztő, de vajon mások miért nem tudnak ennyit kihozni abból a motorból?

A hangokat megint lehet dicsérni, mert a Brumak bőgése, a sziklák omlása, a járművek hangja, a Locust hordák üvöltése, minden nagyon a toppon van. Kivetnivalót nem lehet találni benne, és 5.1-ben elég faszán szólnak. Ráadásul az emberek hangjai is nagyon jól ki lettek választva, illetve hát azok megmaradtak az első részből. De ugye emlékszünk még Baird és Cole szóváltásaira...

A játék elég hosszúra sikeredett. A rengeteg élmény dús pálya miatt, egyszer sem unja el magát az ember, csak nekiül és 6-8 óra alatt végigviszi. Alig bírtam letenni a kontrollert és lemenni edzeni, vagy dolgozni, enni, esetleg inni. Az Epic fiúk kitettek magukért tökélyre fejlesztettek egy játékot. Az első elemzések amiket nézegettem, mind 9 fölé értékelték a játékot!

Spoiler: azt hiszem a befejezés nem a végső. Bár győzelmet aratunk, de vajon ez a végső győzelem, vagy vár még küldetés Fenix-re és csapatára.? Ráadásul az apja történetét sem ismerhetjük meg teljesen, hiába magyar felirattal játszottam végig, nem értem, hogy a Királynő vajon honnan ismerte az idősebb Fenix-et, és mi köze volt hozzá? Mit rejtegetnek még az Epic-nél?

Összegzésképpen ez a tökéletes, ez az év játéka. Míg a Far Cry 2-nél elmondtam, hogy hosszú, de unalmas tud lenni, addig itt csak a hosszú igaz, az unalmas semmiképpen sem. Hang, grafika, élmény csillagos ötös.  A két rész egymáshoz való viszonyát úgy tudnám jellemezni, mint amikor a Mátrix után a Mátrix Forradalmakat nézi meg az ember.

Azért kicsit még én is meglepődtem, hogy erről a gyönyörű és fantasztikus játékról cask ennyit írtam, de annyi friss élmény van még bennem, hogy leírni kevés az idő és a hely, úgyhogy tessék menni játszani! Én már a folytatást várom!