A jómunkásembert sem kell sajnálni, azért a sok-sok meló mellett néha mozira, filmezésre is telik. Barátom és edzőtársam (és tesója) javaslatára sokat vártam a Max Payne című filmtől. Nem volt kérdés, hogy egy akciófilm, Mark Wahlberg szereplésével és egy jó alaptörténettel (ha a játékból indulunk ki), csak nyerő ötlet lehet.
Aztán mégsem.
Röviden a történet annyi, hogy van a kiégett zsaru (Payne – Wahlberg), akinek feleségét és lányát megölik. Erre ő a Döglött ügyek osztályára kerül, és nyomoz, hogy megtalálja családja gyilkosait. Nem tudom, hogy a játékhoz mennyire kapcsolódik (talán a látványvilág és a történet egy része), de fontos kiemelni, hogy ez nem akció, hanem valami filozófiai mű. Mert akció az nincs, csak az utolsó 15 percben, a maradék 80 azzal megy el, hogy a főhős azon agyal, vajon ki ölhette meg szeretteit. És már az elején legszívesebben felvágtam volna az ereimet, annyira unalmas és semmitmondó volt az egész.
Az alap elgondolás nem lett volna rossz, a képi világ nagyon tetszett, kicsit dark-os, majdnem mint a SinCity. Persze a látványvilág nem minden, csak azzal nem lehet eladni egy mozifilmet. Ebben sokkal több lett volna, ha nem a pénzt lesik, és nem arra mennek, hogy tök mindegy, a rajongók úgyis beülnek rá, a kiadásunk visszajön, a többi meg kit érdekel. Ha meg mégis bejön? Hagyjuk úgy abba, hogy akár a folytatást is meg tudjuk írni…
A történet maxigáz volt. Azonban voltak apróságok, amik a játékra utaltak, ez jó annak, aki a Max Payne FPS-el játszott, tehát tudja mi (vagy ki) micsoda (vagy kicsoda). De például itt volt a mellékszereplő öreg, kb a második megjelenése után már gyanús volt, szerencsétlen Max meg a film végén is hitt neki, amikor már egyértelmű volt, hogy rossz fiú (ha hápog, mint egy kacsa, úgy néz ki mint egy kacsa, és úgy jár, mint egy kacsa, akkor az kacsa…).
Azt hiszem ez is olyan szinten van, mint a Fenegyerek és a Megtorló. Gagyi, egyszer nézhető, és semmi extra.
Utolsó kommentek