matareseklan

Közeleg a Gears of War 2 megjelenése, ennek okán én is elővettem a nagy elődöt, az első részt, és ebből írnék gyorsan egy kis szösszenetet. Emlékszem még, amikor az első reklámokat láttam a játékból, lenyűgözött, de akkor nagyon PC-ben gondolkodtam, és nem volt téma, hogy megjelenne konzolon kívül más platformra is. Aztán az Epic bejelentette, hogy mégiscsak eljut a számítógép tulajdonosokhoz is. Nekem mégis úgy alakult, hogy nem a PC-s, hanem idén tavasszal az X-box-os verziót próbálhattam ki.

A történetről röviden már írtam korábban (itt elolvasható), úgyhogy most csak röviden összefoglalnám. A játékból egyébként elég kevés derül ki a múltról, a Locus-t hordáról, az emberekről. Szóval a sztori a távoli jövőben látszódik, amikor az emberek már benépesítettek pár bolygót, így a Sera-t is! Igen ám, de megjelenik egy új faj, a Locus-t, akik kinézték maguknak ezt a planétát, és az Emergence Day napján a föld alól kitörnek és elkezdik pusztítani az emberi fajt. A Coalition of Ordered Governments (COG) csapatai, a Gears of War (GOW) katonák állják a sarat, de folyamatosan szorulnak ki a városokból és egyre fogy az ember, akiket hadrendbe állíthatnának.

Mi alakítjuk (irányítjuk) Marcus Fenixet, akit egy korábbi parancsmegtagadásért börtönre ítéltek, de mivel a vezetőségre ínséges idők járnak, így kiengedik a foglyokat, hogy újra Locust irtásba kezdhessenek. A Delta Osztag és Fenix pedig elkezdi a mérleget a mi oldalunkra billenteni. Nemcsak szuperkatonának néznek ki (izmos, erős, nagydarab), hanem egy-egy küldetés után tényleg azok vagyunk.

Persze ezt nem úgy kell elképzelni, mint a többi FPS-ben (ez egyébként is inkább TPS), tehát nem mész és lősz, hanem mész, fedezékbe bújsz, majd onnan lősz típusú játék. Az ellenfelek elég intelligensek ahhoz, hogy simán leszedjenek, ha csak rohangászunk, azonban fedezékbe bújva és onnan precíziós lövéseket leadva, bármekkora túlerőt legyűrhetünk. Társaink is segítőkészek, úgyhogy míg ők az ellent támadják, mi oldalba vagy hátba támadhatjuk a Locus-t túlerőt. Ha közvetlen kontakt alakul ki az ellenséggel, mindenki kedvence a fegyverünkbe épített láncfűrész is beüzemelhető, és hangos berregés mellett vágható ketté a célpont. Ekkor rengeteg vér kerül a monitorra, még brutálisabbá téve a helyzetet. Azt hiszem engem néhányszor ki is lőttek emiatt, mert rárohantam az ellenre és elkezdtem szeletelni őket. De hát olyan jó hangja van a fűrésznek..!

Szerencsére a GOW is átvette azt a módit, hogy ha fedezékbe bújik az ember, akkor az életerő automatikusan megnő. Itt is ezt vetették be, ha már nagyon rosszul állunk, egy piros jel fog megjelenni, ez mutatja, hogy minél előbb lövedékmentes helyet kell találnunk. Pár másodperc után pedig megint belevághatunk a Locus-t irtásba. Itt említeném meg, hogy sem mi, sem társaink nem golyóállóak, így néha kilőhetik őket, de csak sérülést szednek össze, Marcus pedig segíthet bajtársain.

A játékélmény egyébként fantasztikus, a dark-os feeling nagyon ütős, egyszerűen ha leül elé játszani az ember, a hangulat, a képi világ nagyon magával ragadó tud lenni. Valahogy könnyen éli bele magát a játékos az adott helyzetekbe. Természetesen sokan bírálták, hogy kicsit lineáris a játékmenet, csak mész és lősz, de igazából a pályák, helyzetek, küldetések annyira sokat dobnak a játékmeneten, hogy fel se tűnik a linearitás.

Ráadásképpen ott van még a kicsit Mad Max-es külső világ (civil lakosság), és NPC-k egyedisége. A társaink (Delta Squad) Dom, Baird és Cole a játék végére (ahogy alakul a történet) már a mi irányításunk alá kerülnek, persze ez csak annyit jelent, hogy Marcus a főnök, irányítani őket nem tudjuk. A párbeszédeik, egymás szívatása és a beszólongatások nagyon életszerűvé teszik a játékot.

Ha mégis lineárissá válna a game, akkor itt lép közbe az Unreal 3 engine, amit az Epic dolgozói a tökélyre szabtak. Mind a mai napig az egyik leglátványosabb, legszebb játékról van szó, és olyan grafikáról, amit korábban nem nagyon láthattunk. Utcák, romos épületek, barlangrendszerek és rengeteg más gyönyörű helyszín. A háború által elpusztult városokban kiégett autók és házak, omladozó építmények. Gyönyörű. Sokat lendít a játék egyhangúságán (ha észreveszünk egyáltalán ilyet).

Az esetek többségében gyalogosan közlekedünk, de lesz olyan küldetés, ahol vezethetünk járművet (valami harci dzsip), amihez kapcsolódik egy nagyon Pitch Black-es pálya is. Nem akarom lelőni a poént, azoknak, akik még nem játszottak vele, de a sötétben mindenféle denevérszerű lény támad ránk, elég parás volt.

Az irányításról is ejtsünk pár szót. Van egy külön gomb arra az esetre, ha valami speciális mozdulatot akarunk végrehajtani. Lehajtott fejjel futás, fedezékbe bújás, bukfenc stb., mind végrehajtható és használható is a játékban. Mivel például nem tudunk ugrani, így ha valamin át akarunk jutni, előbb odabújunk (fedezék), majd használjuk újra a gombot és átugorja a főhős. Fegyverből két nagyobb egy kisebb használható a játékban, és ehhez jönnek még a gránátok, ami furcsa láncszerű eszközök.

Assault Rifle (+láncfűrész), Shotgun, Mesterlövész puska, Locus-t fegyver, Íj rakétavető, és a különlegesség, a Hammer of Dawn. Ez utóbbi egy nyílt téren használható célzó fegyver (műhold tűzel a megjelölt célra), ezzel a nagyobb ellenfeleket tudjuk majd pusztítani.

Ehhez kapcsolódik az egyik legemlékezetesebb ellenfél, a Berzerker. Nem lát, de hall és szagolgat és így tombolva ront ránk. Elég parázós volt ez is, nagyon tetszett, ahogy mindent rombolva tört utat felénk, ha meghallotta, hogy valahol mászkálunk, vagy ha nagyon közel ért, elkezdett minket szaglászni (persze ezután nekünk annyi).

Minden fegyver csak célzással használható, anélkül csak a vér profiságunk segíthet, de mondanom sem kell, ilyen nincs, és így csak a levegőbe lődözhetünk.

Az Epic bevezetett még egy újfajta módot, ez az Active Reload rendszer. Ha újra tárazás közben jó időben megnyomjuk újra a gombot, akkor sebzés bónuszt, vagy azonnali betöltést nyerünk, nem kell magyarázzam, ezzel jelentős előnybe kerülhetünk a játékban. Ha azonban elcsesszük, akkor Marcus hosszasan basztatja a tárat, és így időt és életet veszthetünk.

A másik újdonság az Akció gomb. Ha a közelünkben valami érdekes történik (leszakad egy híd, megjelenik egy új ellenfél, kilőnek egy helikoptert), akkor lenyomva a gombot a karakterünk rögtön odafigyel. Ez tetszett, mert én magamtól simán lemaradtam volna az ilyen pillanatokról, főleg a harc hevében.

A hangokról külön kevés szót ejtenék, mivel a fegyverek, a láncfűrész, az ellenfél üvöltése, a dzsip hangja, a rögzített gépfegyver zakatolása mind nagyon jól el lett találva, ahogy kell, így ezt különösebben nem kell emlegetni. Még a játék közben néha felhangzó zene, vagy a menüben hallható zeneszó is nagyon illik a játékhoz és a hangulathoz.

Mindent összevetve egy nagyon fasza FPS-t (TPS, kinek mi tetszik) kapunk az Epic-től, és biztosíthatok mindenkit, a folytatás is legalább olyan jó lesz. Én magam nagyon meglepődtem, hogy ennyire el tudott varázsolni egy játék, de örültem is, hiszen vannak olyan lövöldözős game-k, amikből 12 egy tucat, azonban ez még jó ideig emlékezetes marad, és bármikor levehető a polcról, egy újabb végigjátszás kedvéért.