Ezt is megértük. Folytatódik a számomra nem túl nagy sikerű Kalandférgek című vígjáték. Főszerepben az előző részből megismert John Cho (Amerikai Pite) és Kal Penn (Buliszervíz). A történet tulajdonképpen ott kezdődik, ahol az előző részt abbahagyták. Mintha nem kellett volna várnunk pár évet (az előző rész 2004-es). Igazából úgy gondoltam adok neki egy lehetősége, ahogy az előző résznél is tettem, ráadásul nappal, 12 órában a munkahelyen miért ne lazíthatnánk egy kicsit...
Amiért most mégis írok a filmről, annak oka az, hogy meglepő volt és mulatságos. Mindig furcsálottam az amerikai életstílust és azt, hogy ennyire képesek magukon röhögni, amikor például ez a film is az ott élőket, a politikát, a faji hozzáállást, a múltjukat, a törvényeket figurázza ki. Van itt minden mi szem szájnak ingere, Guantanamo, KKK, kurvázás, fűvezés és a sor folytatódik, alig bírták 90 percbe beletömöríteni a sok hülyeséget. Szóval a film nem rossz, de pont olyan, mint az előző, egy könnyed kis esti szórakozás, nem kevesebb és nem is több.
A két főszereplő, Harold (Cho) és Kumar (Penn) kénytelen saját hazájukban menekülni, miután a repülőn, amire felszállnak útban Hollandiába, terroristáknak nézik őket. A kalandok innen kezdődnek, a cél Kumar volt barátnőjének új pasija, aki kimentheti őket a slamasztikából, persze semmi nem úgy jön össze ahogy szeretnék, így fél Amerikán át menekülnek, nyakukban minden rosszal, amit ki tudtak találni a forgatókönyvírók. Nyomukban folyamatosan ott liheg az idióta Nemzetbiztonsági ügynök, aki külön filmet érdemelne a Míg a Jackpot és eme vígjáték mellékeszerepe után. Persze a történet vége happy end és boldogság, de közben több rakéta is eldurran, néhány cici között.
Utolsó kommentek