A nagy őszi játékáradatot számomra a Mercenaries 2 nyitotta és a BiA: Hell’s Highway folytatja. Így van, hála a Gearbox-nak, Matt Baker és csapata visszatér, hogy újra folytassa útját a partraszállás után a II. világháborúban. Rögtön el is mondtam egy fontos infót, a játék nem független a többi résztől, egyenes folytatása az elődöknek. Így én kicsit hátrányban is voltam, hiszen nem nagyon emlékeztem már az előzményekre, pedig mindegyik résszel játszottam, akkor még PC-n.

A történetről röviden annyit, hogy az előző részekben megismert Mat Baker most már 3 szakasz irányítását kapja meg (Bazooka, Assault, MG), ezeket vegyesen irányíthatjuk majd, hol egy, hol kettő, hol mindháromra szükség lesz. Még mindig a megunhatatlan II. világháborúban járunk, a Szövetségesek által kezdeményezett Market Garden hadművelet a játék háttere, tehát a helyszín Hollandia. A harcok csak egy részét képezik a játéknak, Baker és Hartstock története, valamint a korábbi játékokból a főszereplőt kísértő katonák szellemei is helyet kapnak majd. Nem csak a harcra, de a lélektani részre is nagy hangsúlyt fektettek Zsírboxék.

Mondanom sem kell, az előzőekhez képest azért sok változáson esett át a játék. Elég volt a bemutató trailerekre nézni, máris láthattuk, hogy látványosabb, szebb, véresebb játékot kapunk a kezünkbe. Persze a jól ismert taktikázz és utána ölj stratégia megmaradt, e nélkül túlélni nem lehet, tehát csak úgy rohanni gondolkodás nélkül nem lehet. Nem tipikus FPS, de ezt a korábbi részekből már megszokhattuk. A játék lényege, és ami megkülönbözteti a többi First Person Shooter játéktól, hogy itt bizony társainkat felhasználva kell előre jutni, míg a többiek fedeznek, addig neked kúszva-mászva kell előre jutni és becserkészni az ellenfelet.

Itt jön képbe az M.I. ami egész jó lett, társaink ahogy vért szagolnak, rögtön fedezékbe vetik magukat és elkezdik az ellenfelet lőni, persze mi is rásegíthetünk, ha a célon tartjuk az egeret (konzolt), akkor megadhatjuk nekik, hogy támadják, lőjék, míg mi fedezékbe vonulunk, vagy letámadjuk oldalról. Barátainknak ki is jelölhetünk pozíciókat, például az MG csapat elhelyezése soha nem mindegy, elég jól meg tudják szórni az ellent. De ez fordítva is igaz, ha mi kerülünk egy géppuska ellen, nem fogunk tudni egy mezőn sértetlenül átvágni. A fedezékek használata nagyon fontos, mint ahogy az is, hogy a fakerítést nem nézzük védelmi pontnak a géppuska ellen, inkább válasszunk valami masszívabbat, amit nem tudnak pár másodperc alatt leaprítani. Az intelligencia az ellenfélnél is egész jól érvényesül, a fritzek kemény ellenfelek lennének, ha nem csak védekeznének, hanem támadnának is. A játék gyengéje szerintem, hogy német barátaink (akarom mondani ellenfeleink, de most már más időket élünk), nem mozdulnak ki fedezékükből, csak védekező állást vesznek fel (míg szét nem lőjük, aztán hátrálnak tovább), támadásban nem jeleskednek. Ez annyira nem lenne gond, csak így egy idő után már sablonos lesz a feladatmegoldás.

És akkor itt jön a képbe a játékélmény színezése. Ez egy mesterlövész pálya és két tankos pályára értendő. Az első egész rövid, bár élvezetes, a másodikból két rész van, a játék elején és végén kell megtisztítani egy állomást, majd egy falut. Azonban aki játszott a Call of Duty részekkel, annak le esik az álla, hogy itt hogy elbaszták a tank irányítását. Mert nem kellemes, nehézkes és a jármű mozgása olyan darabos, hogy csak lestem. Szóval az unalmassá váló játékmenetet próbálták feldobni, de több kevesebb sikerrel. Mondjuk én így is jól szórakoztam.

Természetes, hogy a grafikát meg kell említeni egy játéknál. Nemcsak a játék gyönyörű, de az átvezető videók is jók lettek, a grafikáért felelős motor nagyon jól vizsgázott. A harctéren robbanások és tűz, az épületek, a katonák kidolgozása tökéletes lett. Ha minden rombolható lenne, még több pontot adhatnék rá, de sajnos nem így van. Azonban ez inkább csak a tankos résznél lesz zavaró, amikor még egy kisebb ösvényben is el tudunk akadni. A motor által támogatott kis filmek egyszerre engedik, hogy leessen az állad és hogy megértsd a történetet. Jó pont, hogy bekapcsolható a felirat, persze néha inkább csak a kisfilmet néztem, nem akartam lemaradni semmiről. A játék végén, mikor Baker elkezd sírni, és vörösek lesznek a szemei az nagyon durva volt. A kezdéskor mintha valaki kézi kamerával rohangászna a táborban, megmutatják a katonákat, megismerhetjük őket, és közelebb kerülhetnek hozzánk.

A játékélményt növeli még a belassítások, ha jó pillanatban kapunk el valakit, fejlövés, gránát a fritzkupac közepére, akkor kicsit lassul a kép és megmutatja a grafikai motor erejét és szépségeit, mert repülnek a testrészek, spriccel a vér, lerepül a sisak, szóval Nice nagyon. Ezek kicsit javítanak az egy idő után unalmas játékélményen.

Igen, a Gearbox nagyon ráfeküdt a történetre és arra, hogy ne csak átrohanjunk a történeten, de megértsük katonatársainkat, problémáikat, egyszerre érezzük őket társunknak, testvérünknek és családunknak. A II. világháború a történelem egyik legvéresebb, legkegyetlenebb háborúja volt. Millió halott és elesett katona, ez a játék egyfajta tisztelgés is az ott harcoló Szövetséges csapatok előtt. Az Elitalakulathoz tudnám leginkább hasonlítani a szereplőket (persze, mert róluk van szó), és majdnem itt is ugyanúgy át tudták a készítők adni a helyzeteket és a szereplőket, mint a filmben.

A hangokat sem érheti semmi panasz, az MG42 (ami felvehető és bárhol bevethető) hangja páratlan, ha ehhez még hozzáveszem, hogy a kontroller a folyamatos tüzelés alatt végig rezgett, hát majdnem olyan volt, mintha én is ott lettem volna… A robbanások, a beszéd, a fegyverek hangja 100%-os, erre külön nem is vesztegetnék időt.

Az irányításról még ejtenék egy két szót. Ha valamilyen oknál fogva elakad az ember (ez nem nagyon lehet, mert egy, max két út van előre, a többi lezárva), akkor ha a térképet előveszed, azon az ellenséges pontok és a baráti egységek, valamint a feladatok is fel vannak tüntetve. A GOW-hoz hasonlóan fedezékbe bújásra van lehetőség, amint valamilyen tárgynak a közelébe kerülsz (jármű, fa, kerítés, fal), és a lövéseket is fedezékből adhatod le. Sérülhetsz közben, de ha visszabújsz a védelem árnyékába, akkor automatikusan tudsz gyógyulni.

Mindent összevetve a játék jó, ha belegondolok az őszi játékok közül eddig mindkettő bejött, de mégsem hozták azt a plusszt, amit vártam (videók alapján egy gigamegabrutál game kellett volna, hogy kijöjjön). A BiA azért hozta a kötelezőt, hiszen a II. világháborús FPS-ek közül kiemelkedik a stratégiai résszel, jelenleg az ütős grafikával és a csapatorientált játékkal. Ajánlom mindenkinek egész jó kis szórakozás, és ha 5.1-ben próbálja valaki, annak páratlan élményben lesz része. Nekem a Samsung 94 cm-s HD READY tv és Samsung 5.1-es házimozi szett plussz az X-box 360 hozza a játék igazi erejét.

-->