matareseklan

Amikor egy David Gemmell könyvet kézhez kapok, mindig nagy izgalommal kezdem el olvasni. Bár néha az ember azt veszi észre, hogy kicsit sablonszerűen ugyanaz a történet, mégis mindig lop bele valamit az író, amitől egyedivé válik. Így volt ez most is, Jaim  Grymauch Kaelin Ring történetével.

Az, hogy egy kicsit a skót-angol viszályra hasonlít, nem meglepő, hiszen Gemmell minden eddig nálunk megjelent könyve a valós történelmünkből emel ki egy darabot. Volt már tatár veszedelem, és római hatalomátvétel. Most leginkább az 1200-as évek és William Wallace neve rémlett fel számomra a legtöbbször.

A könyv, eltérően az eddigiektől nem a háborúra, és a harcokra helyezi a hangsúlyt, hanem az egyéni konfliktusokra, az elnyomók és elnyomottak kapcsolatára, és szokás szerint arra, hogy mindenkiben van valami jó, és a rossz legyőzhető, hiszen elég lehet egy ember, aki mindenkinek példává válik. Kár hogy csak a halála után…

Lesz itt minden, mi szem szájnak ingere, egyházi viszály, politikai intrika, belső ellentétek az elnyomók között, koncepciós per, és több száz oldalas tömény izgalom.