matareseklan

Lehet, hogy Rossz Társaságba keveredtem?

A konzolosok nagy örömére idén végre megjelent a Battlefield: Bad Company (továbbiakban BC). Az előző részeket a multiplayer részre hegyezték ki, ám most a single is önálló, és játszható történetet kapott (volt egy Bf 2: modern combat, de az elég gázra sikerült, az egyjátékos mód nehéz volt, és néha játszhatatlan). PC-re egyelőre még nem jön ki a játék, ha jól tudom. 

Emlékszünk még a Sivatagi Cápák című filmre?

Clooney, Wahlberg, Ice Cube.

Öbölháború.

Néhány amerikai katona külön utakon jár, miután megtudják, hogy a kuvaitiak aranyát nem messze tőlük rejtegetik Szaddám katonái (néha felrémlik a Kelly hősei…). A cél: gyors meggazdagodás (mondom, hogy Kelly hősei…). Elindulnak hát, hogy az irakiak, a lázadó erők, és saját hadseregük elől is titokban tartva megszerezzék a kincset. Persze nem minden olyan egyszerű, mint a filmekben.

No, a BC ezt a fonalat veszi fel.

A játékban Preston Marlowe közlegényt alakítjuk, aki a B szakaszba kerül (B, mint Bad, azaz rossz). Mint hamar kiderül, ez nem az elit, ide azokat rakják, akik valami rossz fát tettek a tűzre. Sweetwater, Haggard, és Redford parancsnok. Ők a társaink a jóban (nem, a rosszban).  Igazán megkedvelhető emberek, főleg a két közlegény, akik állandóan szívatják egymást, meg poénkodnak, néha a mi kárunkra. Ahol értettem a szöveget (azért angol tudás nem árt), ott egy két helyen még nevettem is a játékon. Ez nem túl gyakori szerintem, főleg egy háborús FPS-nél. Egyébként a bemutató trailerek-nél is erre kaptam fel először a fejem, amikor a két hülye kő-papír-olló-t játszik, hogy eldöntse ki kezdje az akciót. 

Ami az élvezetet nyújtja, hogy kishajó, tank, PSZH, golfautó, szinte minden kipróbálható és minden lerombolható. IGEN! MINDEN! A játék elején, mikor tesztelnek a társaink, elmondják, hogy nem szükséges ajtó, hogy bejussunk egy házba, akár be is robbanthatjuk a falat. Ezenkívül a fákat is leromolhatjuk, szóval minden ami a valós életben, az itt is törhető, zúzható. Kráterek maradnak robbanás után, széthullik a tető a házakon és még ilyen finomságok (persze ezt ne úgy képzeljük el, hogy ténylegesen le tudunk bontani egy épületet, mint egy bulldózer, csak bontani tudunk, nem földig rombolni).  

Fegyver téren tetszett, hogy nincs 20 belőle, csak 1, meg annak a kombója, illetve néha felvehetünk rakétavetőt, rakétás célmegfestőt, vagy rádiót, amivel tüzérségi támadást kérhetünk stb. Lesz még nálunk egy életerő visszaállító is, mivel itt nincs olyan, hogy fedezékbe vonulva gyógyulunk. Manapság kezd az divatos lenni, de itt a régi módszer van támogatva, tehát ha halál közeli élményünk van, azonnal adagoljuk a gyógyszert.

Az ellenfeleink okosak, hamar kipécéznek minket, és hamar ki is végezhetnek, ugyanis ők jobban látnak, mint mi őket. Néha, ha az orrom előtt volt a bokorban, akkor is csak súlyos vérveszteség árán tűnt fel az ellenfél. Ez kicsit zavart, de ha gránátot dobtam a gyanús részre, máris csönd lett. Társaink jól tudnak biztosítani minket, a fedezék kereséssel sincs gondjuk. Néha többet támaszkodnak ránk, mint kéne, de ez nem gond, legalább élvezhetjük a ruszki/zsoldos irtást.
A grafika nagyon ütős lett, szép, részletes, Frostbite nevezetű grafikus motor hajtja a játékot. Néha csak úgy körbe jártam a pályákat, mivel nem szükséges rohanni (sok extra is el van rejtve a pályákon, ezek megkeresése nem kötelező, de néhány házban például aranyrúdhoz, néhányban különleges fegyverekhez juthatunk). A térkép elég nagy, így elidőztem egy két helyen. Nézegettem a fákat, házakat, járműveket.

A golf autóval például percekig száguldoztam az erdőben… De a helikopteres pályán is látszik, hogy próbáltak mindent kihozni a motorból, amit lehet.