Péntek délután utaztunk le barátnőmékhez, Hartára, majd onnan szombaton és vasárnap a Szelídi-tóhoz. Mondanom sem kell, hogy hoztuk a szokásos formát, és az időjósok természetesen rossz időt és vihart jeleztek. Mi már éppen egy egész napos alváson és kártya partyn gondolkodtunk, szombat reggel, amikor kiderült, hogy bár nincs strandidő, és vihar van/volt és rossz idő, nálunk hétágra süt a nap és elég meleg van.
Több se kellett nekünk, fogtuk magunkat és barátnőm unokatesóját és már kocsiban is voltunk, írány a tó! Közben egy kollegámat is megpróbáltam utolérni, hátha ő is lejön, de mint kiderült, ők hittek az előrejelzésnek és hazamentek. Mivel nagyon sokan voltak így, a tó környékén max 10-20 ember volt kisebb csoportokban, szóval szinte az egész tavat beúszhattam gond nélkül. Nagyon meglepő volt, hogy a víz meleg volt, ami persze nem baj, így hamar hozzászoktam és pár perc múltával már lubickoltam a tóban.
Készült néhány jó kép, de igazából akkor csináltam profi fotókat (na jó, nem profi, csak amatőr szintem jó képet), mikor hazamentünk és barátnőm tesójáék átjöttek. Készültek több generációs képek (papa-apa-gyerek), természeti képek (részleges Holdfogyatkozás) és magánba is csináltam néhány családi fotót. Jó volt, hogy pont Harta-nap volt, így a Duna parton volt egy kis mazsorett bemutató, koncert, legalábbis mi ennyit láttunk belőle. Este még egy jó kis kajálás majd pihi. Volt egy kis részleges Hold-fogyatkozás, ami azért is volt szép, mert a Hold elég alacsonyan volt, mint a képen majd látszik, próbáltam több szögből, több funkcióval lefotózni, hogy hátha valamelyik jól sikerül.
Vasárnap pedig folytatódott az időjósok ámokfutása. Mivel kijelentették rossz idő van a térségünkben, így mi már készülődtünk, hogy akkor korábban megyünk haza. DE! Nem volt rossz idő, szél is csak kevés, így hurrá, indulás Szelídre, és übereltük a szombati napot, megint tóparton napoztunk és megint jókat tudtam fürdeni. Késő estig elhúztuk az utazást, csak 9 fele értünk haza, most egyáltalán nem siettünk. Jó idő és jó társaság, ez kell, hogy az ember igazán jól érezze magát. Szeptemberben még visszatérünk Hartára (legalábbis én), mert Dunapatajon lesz egy úgynevezett pacal-fesztivál, ez ilyen főzős műsor, hogy ki csinálja a legjobban a pacalt, lehet kóstolni meg jól érezni magadat. Na, azt megnézzük!
Utolsó kommentek