matareseklan

Elég sok X-box 360-as játék futott át a kezeim között az elmúlt pár hónapban, mióta Dani haveromtól átvettem az ajándék (nem használt) konzolt. Volt szép, jó és volt átlagos játékhoz is szerencsém. Amikor a Timeshift videókat láttam, úgy éreztem, hogy egy elég jó és szép játékhoz lesz szerencsém. Csak egyikben volt igazam.

A történet röviden, bár ez érdemli a legtöbb szót, van egy tudósbrigád, akik egy időgörbítő készüléket készítenek. Természetesen a főmufti nagy lehetőségeket lát ebben (nem mintha a főnökség nem azt látná, hiszen fegyvernek akarják használni), és meglóg a ruhával, mert ha még nem mondtam volna, az időugrásra, lassításra, gyorsításra egy különleges ruhába öltözve kerül sor. A baj akkor és ott kezdődik mikor kiderül, hogy egy alternatív valóságot hozott ezzel létre (nem baj, mert a grafikája jó!!!:D), és ezután kicsit megzakkanva, próbál minket leradírozni a térképről különféle szuper egységekkel és fegyverekkel.  Merthogy egyedüli hősként (tudósként, de ezt már megszokhattuk, hogy a szemüveges intelligens arcok a legjobb katonák) mi eredünk egykori kollegánk után.

A ruha egyébként egy jófajta M.I-t is tartalmaz (többek között emiatt is buggyan meg szegény főgonoszunk, mikor tulajdonképpen összeforrnak), ami néha szól, ha veszély van a közelben (tűz, bomba), és mindig újratölti magát, ezáltal nem sérülünk, vagyis nem kell életerővisszaállítócsomagokat felszedni, csak fedezékbe kell bújni, ahogy mostanában az FPS-eknél megszokhattuk.

Mondanom sem kell, hogy tulajdonképpen az idő uraként (pár másodperc előre, hátra, vagy megállítás) elég mókás dolgokat tudunk csinálni. Az időt megállítva például ellenfelünk kezéből kivehetjük a fegyvert, vagy szépen megsorozhatjuk például shoti-val, mire visszaáll a normális időfolyam addigra már máshol lehetünk, nem ahova az ellenfél lő, így könnyen a hátukba kerülhetünk. Némelyik pályán az idővel való játszadozás nélkül tovább sem tudunk menni, mert a víz, tűz, elektromosság csapdáit csak így tudjuk majd kikerülni.

A grafika egyébként átlagos, a játék elején a városi harc nagyon ott van, kicsit a HALF-LIFE 2 egyes jelenetei jutottak eszembe, csak ez nem volt olyan szép. A korábban tesztelt játékok (GOW, GRAW) szerintem verik, de voltak azért szép megoldásai a készítőknek. Vagyis inkább jó fogásaik és ehhez volt egy közepes grafika (városi harc a lépegetőkkel stb).

Egyébként a játékot nem is az időjáték (F.E.A.R koppintás egy icipicit), és nem is a grafika miatt húznám le. Inkább a lineáris játékmenet és a buta M.I miatt. Mert az ellenfeleink sokan vannak, de sötétek, mint az országút. Komolyan néha annyira könnyen ment az irtásuk, hogy már alig vártam, hogy vége legyen a játéknak. Na persze ez azért is volt, mert az időjáték nem mindig ment. Voltak olyan feladatok, mikor minden logikánkat összeszedve kellett az időt úgy manipulálni, hogy ne „load game” legyen a vége. Nekem , bár hamar rájöttem mit kell csinálni, néha nem ment, kicsit több ügyesség kellett hozzá, mint amivel elsőre rendelkeztem. A játékbetöltésnél gyakran ki is írják tájékoztatásul, hogy négy dimenzióban gondolkodjunk…

Mindent összevetve, egy tök átlagos játék, korrekt történet és jó ötletek, de valahogy nem az igazi, ez a rövid leírásból is látszik. Ha tehetném sem adnék rá több pontot, mert ráadásul hamar a végére értem, de talán így jobb is.