matareseklan

Az elmúlt egy hétben volt időm végigrágni magam néhány jó, és kevésbé jó filmen.

Végre elmondható, hogy nem volt pangás film megjelenés téren idén nyáron, bár a dvd megjelenések közül csak a Bakancslista és a Nyolc tanu emelkedik ki számomra, de mozifilmekből lehetett válogatni.

Banki meló: Kezdem talán a számomra egyik legnagyobb csalódással. Jason Statham és az előzetes alapján egy izgalmas, fordulatos, pörgös „Blöff” vagy „Ravasz az agy…” utánérzésre számítottam.

Nos csalódni kellett, de ez csak fél óra múlva derült ki, amikorra már nagyon eluntam a filmet. Ismerősökkel közösen néztük, nem voltam egyedül az érzéssel. Valahogy nem pörgött fel, nem indult be a mozi. Bár a végére húztak néhány szerencsés kártyát, amivel megmentik a filmet, de ez nem ütötte meg a szintet, ettől sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Talán azért, mert mást vártam, de a végén nem túl elégedetten álltam fel a székből. Poénos beszólásokban és fordulatokban nincs hiány, az is jó, ahogy a végén összefűzik a szálakat, ráadásul megtörtént eseményeket színez ki a film, én úgy gondolom ez még sem volt elég jó.

Kung Fu panda: A nagydarab és esetlen panda története és igazi kung fu mesterré válása még nem izgatott volna fel, hogy megnézzem az animációs filmet, de Jack Black MTV díjátadon való megjelenése és a film reklámozása olyan jól sikerült, hogy gondoltam próbát teszek.

Barátnőmmel néztük meg a 90-92 perc hosszúságú családi mozit, ami mint kiderült jó döntés volt. A szereplőgárda (mármint a hangok) tökéletes választás volt, és a magyar szinkronról is elmondható, hogy jól összeválogatott emberek kerültek a szereplők mögé.

Nem kell túl nagy durranásra számítani, de egy estét érdemes eltölteni a tv előtt Po (Jack Black), Tigris (Angelina Jolie) és a többiek társaságában.

Ahogy az lenni szokott van jó és rossz, van mindent eldöntő harc és van boldog befejezés. Ami nem mindegy, és ami kiemeli az animációs filmek szürke tömegéből, azok a jól megírt szövegek, aranyos jelenetek, vicces helyzetek (mégis egy panda akar kung fu-t tanulni).

Bakancslista: Egy szomorú történet, két rendkívüli színész és egy nagyon jó film. Röviden így lehetne összefoglalni a The Bucket List című amerikai filmdrámát.

Már csak a szereplők miatt is érdemes időt szakítani erre a filmre, az meg, hogy a film története igazán drámai, sőt eléggé magával ragadó, csak hab a tortán.

Van itt minden ami szem szájnak (leginkább szemnek) ingere, hiszen jellemfejlődés, két idegen baráttá válása, egy komoly betegség elfogadása, a család szeretete.

Morgan Freeman és Jack Nicholson nem is gondolták volna, egészen a forgatókönyv elolvasásáig, hogy egy kórházi szoba mennyire összehozhat két vadidegen embert.

Persze ez csak a kiindulás, azután, hogy eldöntik, megvalósítanak minél több álomszerű dolgot (Himalája megmászása), mielőtt feldobják a bakancsot. A történet röviden, hogy a két beteg ember a kórházban való megismerkedésük után (halják egymás hányását - aki volt nagy-nagy bulin, tudja, hogy csak ez hozhat közel egymáshoz két embert), készít egy listát. Az ezen lévő dolgokat vagy egyiküknek, vagy mindkettőnek ki kell próbálni, meg kell látni, el kell végezni.

A végére néhány könnycseppet is sikerül kicsalniuk a nézőből..

Wanted: Tudtam, hogy ennyire rossz lesz, de nem sejtettem. Akcióból nincs hiány, Angelina Jolie megmutatja még terhessé válása előtt a testét, robbanak a vasúti kocsik, kanyarodnak a golyók, és megjelenik a kult mondat: "… én vagyok az apád…".

Ah, ez a film számomra a Golyózápor répagyilkos jeleneteivel van egy szinten. Morgan Freeman a Bakancslistában újra nagyot nőtt a szememben, de csak azért, hogy utána csalódjak, hogy egy ilyen szart bevállalt.

Az egész filmből csak a kameramozgást, a vágásokat tudnám megemlíteni. A többi mehet a levesbe. Akinek agyatlan akció kell, lehetetlen jelenetekkel, annak tessék, ez pont megfelelő lesz.

A bilit a befejezés borította ki, ami most spoiler: AJ egy laza csuklómozdulattal körbelövi (szó szerint, hiszen a lövedék körbejár a termne) a termet és kifekteti az összes társát és persze önmagát, ezzel mentve meg a világot a gonosztól, igazságtalanságtól stb. NA NEEEEEEE…

Csillagközi Invázió: Ez a film most jelent meg dvd-n. De hogy miért??? Bár nem tagadom, a 2. résznél jobb, de még mindig nem nőtt fel a könyvhöz.

Szar színészek, szar történet és szar megjelenítés. Ez utóbbit azért érdemes kiemelni, mert az első részben legalább a bogarakat jól kidolgozták, elég jól odatették a dollár milliókat a fejlesztésbe, na ez már itt nem látszódott. Sajnos. Mert a Starship Troopers-é egy nagyon jó történet lehetne, és ha a könyvet megfelelően feldolgozták volna (ahogy nem szokták), akkor kasszasiker is lehetne. Bár a robotos rész a végén jól nézett ki, volt megint meztelenkedés meg te miért harcolsz típusú beszélgetések, de az összhatás ettől még nem javult. Ha valaki olvasta a könyet, tudja, hogy a film annak a megcsúfolása, hálivúd ebből is csak pénzt akart kisajtolni.

Számomra az animációs kisfilmek jelentették ennek a filmnek az elejét és a végét. Azt ajánlom mindenkinek, a TV2 adta is korábban még szinkronnal. Nekem feliratos dvd-n van meg, de úgy is nagyon élvezhetőek.

I.E. 10.000: Kezdeném azzal, hogy erre a filmre nagyon sokat vártam. Már régóta be volt tervezve, hogy megnézem, itt feküdt a dvd az asztalomon már legalább két hónapja. A negatív kritikák kicsit visszatartottak.

Romantikus filmet vártam, kevés látnivalóval (holott nem így reklámozták) és gagyi történettel. Ezt is kaptam, se többet, se kevesebbet. Pont ahogy a többiek mondták.

A legmegdöbbentőbb a főszereplő férfi, aki egy semmitmondó, jelentéktelen alak volt. Persze az ellentétje, a NŐ, szerintem sok férfi BlowJob kategóriás álmában felmerül, gyönyörű kék szemeivel, ahogy...

Azt meg már ne is feszegessük, hogy történelmi hűség, vagy ragaszkodás egy bizonyos idősíkhoz, na olyan nincs ebben a filmben. A kardfogú tigrisen át, az egyiptomi piramisokig minden megjelenik itt. Teljesen olyan, mint a Holnapután című filmben, ahol egy teljes földrész klíma változása történik meg pár nap alatt. Mintha mindent bele akartak volna sűríteni egy nagy kasszasikerbe. Értem én, hogy nagyot akart a szarka, de nem bírta a farka! Azért limonádéval elmegy. Az egyik mellékszereplő (TIK-TIK, vagy TIK-TAK :D) elég karakteres arc, őt kedvelem, na ő jó választás volt!

Hancock: Na ez a film volt az, ami negatívból pozitív lett. Annyira lehúzták, sőt még maga Will Smith is célzott rá, hogy nem csinált túl jó filmet, és mégis, mikor megnéztem, egy két poénon nevettem, a képregényhősök kifigurázása kifejezetten tetszett.

Van szokásos jellemfejlődés, WS elhagyja az iszákos, tapló lényét, és van fő gonosz, aki ráadásul félkezű, van szépség, mert Charlize Theron megint gyönyörű nőt alakít (de ugye a Rém-et senki nem felejtette el?).

A film egyébként három részre osztható, vígjáték, akció, dráma. Nagyjából ebben a sorrendben követik egymást az események, vagy keverve jelennek meg, ez a gyengéje, lehet jobb lett volna, ha csak az egyik műfajnál maradnak a készítők.

Az, hogy WS mennyire nagyképű, nem törődöm és „tapló”, nekem mint képregény és szuperhős fan (X-men, Transformers, Bosszú angyalai) nagyon tetszett. Pont ez kellett, sőt, már vártam, hiszen manapság a comiX adaptációk egymást érik (Vasember, X-men, Hulk), egy kis intrikus, fricskás film már hiányzott.

Szóval ajánlom mindenkinek egy könnyed kis esti szórakozásra!

Never Back Down: A végére hagytam az a filmet, ami számomra nagyon bejött, megfogott, lebilincselt és odaszegezett a gép elé.

El kell mondjam rögtön, hogy ez egy bukta, szar, és sokak által lehúzott amerikai gagyi.

Nem hasonlítgatnám, de mégis megteszem, hiszen a film egyértelműen, már-már kiabálva az ég felé adja a nézők tudomására, hogy ez egy bizonyos korosztály megcélzása, szokásos tucat klisékkel. A régi idők Karate kid (Film+on még mind a mai napig adják három havonta) és hasonló kategóriás filmjei jutnak eszembe.

Történet röviden: főhős családdal új városba költözik, korábban balhés gyerek volt, na itt sem szokik le erről, szinte vonzza a bajt. Sötét múlt, de szép jövő (ez rögtön látszik a főhős csajsziból…:D). A rossz fiú elgyepálja, mert itt az a divat, hogy narkós bulik helyett narkós-bunyós bulikra járnak a fiatalok, aztán egy jó mester kitanítja, jön egy kis lelkizés, legyőzi a rossz srácot, megkapja a jó csajt és mindenki boldog. Talán a vége egy kicsit már sok, amikor a végén még összebiccent a rosszfiúval, hogy nincs harag… No comment…

És akkor jöjjön a DE! Tehát, hogy miért is tetszett mégis. Az akció jelenetek, a szereplők (Djimon Hounsou), és a történet (én régimódi vagyok, nekem bejött a KK) összességében nem rossz, és vannak jelenetek, amikor úgy érzem, hogy bárcsak én állnék ott, vagy én is ezt tettem volna. De az is lehet, hogy a kisebbségi érzés tör ki belőlem, hogy néha olyan jó lenne igazságot osztani erővel, mondjuk a 99-es buszon, és ahhoz kéne egy ilyen harci tudás. Meg néha én is dühös vagyok, talán többször is, mint kéne, és nem tudom, hogy miért.

A srác jó kiképzést kap, kár, hogy nálunk a nyólckerben nincs ilyen. Vagy lehet van, csak nem tudok róla... :D